Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Lengyel László: A treatrum sacrum a magyarországi barokk művészetben

Lengyel László A THEATRUM SACRUM A MAGYARORSZÁGI BAROKK MŰVÉSZETBEN Az alább következő tanulmány az MTA Irodalomtudományi Intézete által 1988. október 13-15. között Noszvajon rendezett Iskoladráma és folklór с konferencia kísérő kiállításának anyagát mutatja be. A theatrwn sacrum a magyarországi barokk művészetben с kiállítás mint a konferencia nyitó rendezvénye 1989 áprilisáig volt látható az egri Dobó István Vármúzeumban. E tanulmány pedig egy posztumusz katalógus összeállításának szándékával készült. A hazai barokk művészet e különös fogalommal jelölhető emlékanyagának összegyűjtésével, bemutatásával és feldolgozásával azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a barokk kultúra theatrum sacrum megjelölésű jelenségei nem szűkíthetők le csupán az iskoladrámák színháztörténeti és irodalomtörténeti vonatkozásaira. Ezért összegyűjtöttük e műalkotástípusnak Magyarországon föllelhető művészeti emlékeit, hogy ily módon szemléltessük, milyen mélyen gyökerezett nálunk is a barokk kor emberének mentalitásában a szent színházra való igény. A barokk kor embere előtt az egyházi év több jeles ünnepén elevenedett meg a „szent színház". Több volt ez számára, mint a mai értelemben vett teátrum kulturált szórakoztatást nyújtó bármely változata. A ma már kevéssé ismert középkori hagyományokon továbbélő és az ellenreformáció mozgalmaiban megújuló barokk theatrum sacrum, elsősorban az üdvtörténet megelevenítésével hatott közönségére. Magyarországon is - ahogyan egész Európában - a jezsuiták és a ferencesek működése nyomán virágzott igazán a theatrum sacrumok számos formája. A szent jelenetek nem korlátozódtak kizárólag a szerzetesi iskolák színházi előadásaira, hanem megjelentek a nagy ünnepek, karácsony és húsvét szokásaiban, de jelen voltak a szerzetesi közösségek és a hétköznapi ember devóciós gyakorlatában is. A szakrális művészet legkvalitásosabb templomi alkotásaitól, a magánáhítat különféle tárgyaiig számos formában megjelenő szent színház típusú művek és az ünnepi ceremóniák, mind arra figyelmeztethették a kor emberét, hogy ő is egy szereplő az üdvtörténet színpadán. A szent színházak által kínált átélési, azonosulási lehetőségek elementárisán fakadtak a barokk illuzionizmusából és a mimézis sajátos misztériumából. Kutatási előzmények A magyarországi barokk művészet theatrum sacrum típusú műveinek számbavételében jelentős előzménynek kell tekintenünk Némethy Lajos XIX. század végi kutatásait és Schoen Arnold 1930-as években megjelent munkáit. Némethy volt az, aki az írásos források közzétételével először mutatta be a budavári főtemplom története kapcsán, a 585