Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Cs. Schwalm Edit: Régi stílusú hímzések a Dobó István Vármúzeum erdélyi textiljeiből

A virágtő ágait kettős gyűrű fogja össze. Az egész hímzésre az erős folthatásra való törekvés jellemző, virág és levélmotívumai nagyok, végükön kacsokkal. Alapja nincs. Úrihímzés. Technikája: ferde laposöltés és perzsaöltés. Az öltései nagyok, de szépek, Fakó, több helyen stoppolt. Stílusjegyei alapján erdélyi lehet. .62x44 cm. 6. Hímzésdarab (53.1.1292.) Anyaga igen finom, vékony szálú lenvászon. Hímzőfonala rózsaszínre fakult piros fejtő. Egy karéjos szélű gránátalmából vízszintes száron kétoldalt egy-egy, függőleges száron középen két gránátalma nő ki. Ezek széle cakkos, pontokkal díszített. A vízszintes szárakról erősen stilizált tulipán hajlik le, fölötte kacsos száron szegfű. A függőleges száron lévő középső gránátalmából két nagy fejű, erősen stilizált tulipán nő ki. A virágok rácsozottak. Keskeny szegőmintája hármas levélcsokrokból és kacsokból áll. A minta régi úrihímzés, népihez közeledő megfogalmazásban. Technikája is elnépiesedett úrihímzés: a rácsozásokat laposöltéssel és margitöltéssel, illetve fogazott laposöltéssel készítették. Igen finom kidolgozású, az öltések mindkét oldalon egyformák. Alsó szélén cakkvonalban haladó, 15 cm széles, vékony szálú, rendkívül finom mintájú, lencérnából vert csipke. Egyik oldala és fölső széle visszaszegve. Az alapanyag sok helyen javított, szakadt. Valószínű, lepedőszél volt, amelyből levágtak. Sz. Holló Valéria szerint az 1700-as évek körül készült, Udvarhely megyében. Szegedy-Maszák György kapta ajándékba 1933-ban Szegedy-Maszák Leonától. 53x37 cm. 7. Hímzésdarab (88.1.115.) Anyaga házivászon. Hímzőfonala fakult piros és kék fejtő. A középső, főmotívum kazettás szerkezetű, ötös osztatú virágbokrok ismétlődése: alul, kétoldalt és középen fent erősen stilizált, geometrikus formájú virág, közötte fenyőág. A vászonra három és fél motívum fért el. A virágcsokrok között térkitöltőnek kis geometrikus mintákat, csillagokat, háromszögeket stb. hímeztek. A fonottöltéses szegélyvonal két oldalán a szegélydísz nem egyforma. A fölső sor érdekesen, féloldalasan komponált, aszimmetrikus motívumokból áll. Egy egyenes, háromszögekkel tagolt szár jobb oldalán erősen stilizált virágos ág hajlik ki, közte geometrikus minták, kacsokkal. Az alsó szegélydísz háromágú, törökszegfús virágbokor, szintén erősen stilizálva. A szirmoknál és egyéb motívumoknál a piros és kék színt felváltva alkalmazták. Hímzőtechnikája: fonottöltés, keresztszem és előöltés. Finom, aprólékos kidolgozású. Az alsó szegélydísz hiányos, vége leszakadt. A hímzés helyenként feslik, szakadt. Régi szerkezetű székely hímzés, Sz. Holló Valéria vásárolta a Székelyföldön. Közelebbi származási helye nem ismert. Stílusjegyei alapján a XVIII. század végén készülhetett. 61x45 cm. 8. Lepedőszél (53.1.1283.) Anyaga tiszta kendervászon. Hímzőfonala rózsaszínre fakult piros fejtő. Három vászon szélességből, házi cérnával összevarrva. Kazettás szerkezetű. Hosszú, egyenes szárú virágbokra tulajdonképpen két részből áll: a három, geometrikus formájú virágból és két fenyőágból álló csokor középső virágából újabb ág nő ki; ezen a szintén mértani formájú virágok nagyobbak, és a fenyőágak kisebbek. A virágbokrok közé térkitöltésűi kettős fenyőágakat hímeztek. A szegélyvonal alatt kettős azsúrsor, és cakkvonalban haladó keresztszemsor. Hímzőtechnikája: keresztszem és azsúr. Levegős, szépen szerkesztett, aprólékos kidolgozású. Eléggé kopott. Csíkménaságon készült, 1750 körül. 1930-ban vásárolta Sz. Holló Valéria, s a következő megjegyzéseket fűzte hozzá: Györffy István véleménye szerint nagyon régi székely minta. Az eladója is nagyon réginek tartotta. A Szegedy-Maszák-Holló gyűjtemény legelső darabjai közül való. 134x32 cm. 559