Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon
kihúzzák a gyújtórudat, és kisebb-nagyobb fadarabokkal betömik a gyújtólyukat. Begyújtás után a gőz és a füst a mile tetején ütött lyukakon át távozott. Ezeket nem tanácsos idő előtt elzárni, mert esetleg az egész máglyát szétveti a bennszoruló gőz és gáz. A tűz az abroncs alatt kapja a levegőt, ott is jön ki a füst. A gyújtóstól a tűz először felszalad a boksa tetejébe, s mivel ott a legszűkebb, ott kezd először égni és füstölni, majd a tűz a mile szélein lefelé halad. Amikor elgyúlt a mile, s az abroncs alatt már meleg füst jön ki, s az egész annyira bemelegedett, hogy az ember keze nem állja, lefojtják, vagyis az abroncs alatt haraszttal és szénporral kevert földdel betakarják. A begyújtástól kezdve a szénégetőnek éjjel-nappal ügyelnie kell a boksára. Felváltva vigyáztak, nehogy lángra kapjon. A mile közepe fél nap alatt is kiég, ilyenkor a máglya belsejében üreg keletkezik, amelyet be kell tömöríteni. Létrán (láptó - Mogyoróska, Regéc), illetve dravina (Óhuta,) rebik (Répáshuta) többször felmásznak a boksa tetejére, Mályinkán lábbal jó erősen megtapossák, Répáshután az első nap háromszor is körüldöngölik a döngölő/ával (éapak). Ha „megéredett a hegyi", kapával, szénvonóval kibontják a tetejét, és egy hosszú, kihegyezett rúddal jól megdzsömöszölik (Mályinka), hogy a belül keletkezett üreg ismét megteljék fával. Ilyenkor azonban rendszerint csürkölni (Mályinka), dugózni (Regéc, Óhuta) kell, vagyis kosárral öntötték bele a hasított tűzifát. Ha több boksa ég egymás mellett, a dugózáshoz felhasználják a kiégett miiében maradt elszenesedett favégeket. A csürkölés után ismét betakarják haraszttal, majd beföldelik a miiét és jól megtapossák, nehogy levegőt kapjon. Előfordult, hogy a boksa több helyen is belyukadt. Ha kicsi a lyuk, Répáshután csak fücsomóval dugják be. Minél kevesebb helyen lyukad be egy mile, annál tökéletesebb lesz a szén. Ezért kell rendszeresen döngölni, tömöríteni. Törekedtek az égés egyenletességére. Mihály Lajos mályinkai szénégető szerint „a tüzet taposás által lehet vezetnyi. Ahon kiégett, ott megroppan a főd, ott má nem fa van, ott szén van. Amely ódaion nagyon füstöl, ott megcsendesítyük, vagyis több fődet hányónk arra az ódaiára. Ahon meg elmarad a füstölés, ott eresztetjük, vagyis egy lyukat adónk bele egy hegyes fával, így mingyá jobban füstöl". 112 Répáshután a levegőadagolást luftolásnak nevezik. Mályinkán néhány nap múlva kereszthuzatot adnak a miiének, négy oldalról lyukat kaparnak ki, s így juttatnak levegőt a belsejébe. A jó szénégető a füst színéből is meg tudja állapítani, mikor ég normálisan a boksa. Ha a füst kék színű, akkor sok az égéshez szükséges levegő. Ilyenkor a Mátrában meglocsolják a boksát, illetve földet szórnak rá. Ha a füst fehér és rendkívül büdös, akkor kevés a levegő. Ekkor kell megnyitni a boksát védő földréteget. Ha jól vezetik a tüzet a miiében, hasábos, jó minőségű szenet nyernek. A félig megégett füstös favégek neve lavenka (Mályinka, Túróc völgye), lavinka (Gömörszőlős), hlavinka (Répáshuta), szlavinka (Regéc, Mogyoróska), illetve csutka (Mályinka), csutak (Sajógalgóc). E selejtesen égett darabok nyomán a Zempléni-hegységben a szénégetőket szlavinkásoknak is nevezték, így gúnyolták. 113 A máglyában a szenesedés először a hosszanti tengely mentén fölfelé irányul, majd kifelé terjedve leszáll. Egy átlagos méretű boksánál 7-8 nap alatt ér le a tűz a szélére, az abroncsig. Ilyenkor a föld behorpad mögé, s leszedik az abroncsfákat - ha magától el nem ég -, és ezt Répáshután abroncsdobálásnak nevezik. Mályinkán az abroncs 112. LAJOS Árpád 1956. 28. 113. L.: LAJOS Árpád 1956. 29., NÉMETH Marietta 1980. 16., PETERCSÁK Tivadar 1981. 57., 1984a. 86. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 92-93. É. KOVÁCS László 1956. 152. 516
