Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

mert csaknem mindenütt nyirok, agyagos föld található az erdőben, s ez nem csúszik le a miiéről.

108 Az abroncsolás után jön a takarás (Mályinka, Kishuta), vagy harasztolás (Répáshuta, Felsőtárkány, Gömörszőlős), amikor az erdőn gereblyék száraz falevéllel (list'e Répáshuta, Mátra) 10 cm vastagságban befedik a miiét. A haraszt gyűjtése Mályinkán elsősorban az asszonyok dolga volt. Az se baj, ha nedves a haraszt, így jobban megtapad a fán. A harasztolás azért fontos, hogy a következő földréteg ne tudjon a fa közé peregni. Ha falevél nincs, szükségből szalma is jó takarónak, a bodonyi gazdák pedig a kovácsszén égetésekor mindig vizes szalmával borítják be a boksát. A harasztot ezután 5—10 cm vastagságban leföldelik és lapáttal ledöngölik. A földet a szénhely körül vágják, de mindig felhasználják a régi, szénporral keveredett porhanyós földet is. A földelést csak az abroncs fölött végzik el a begyújtás előtt. Az abroncs alatt csak akkor fedik be, ha a túz begerjedt (Gömörszőlős), és meleg füst jön ki az abroncs alól (Répáshuta). A boksa lefedésével tulajdonképpen azt biztosították, hogy a felhalmozott fa ne égjen el, hanem csak izzék, és így váljék belőle faszén.

109 A felülről begyújtós boksát eltérő módon kezdték rakni a Mátrában. Középre egy 170-250 cm hosszú karót (kúl) vernek a földbe, s e köré rakják a száraz és nyers hasábokat az előbb leírt módon. A harasztolás és földelés után, amelyet alulról kezdve kb. 3/4 részig végeznek el a begyújtás előtt, kihúzzák a középső karót. Az így keletkezett üregbe apró száraz fahasábokat (csülök), illetve az előző boksából kikerült, feléig elszenesedett lavinka-t dobálnak, és a tetején gyújtják meg. Készítettek olyan begyújtó v aknát is, amelyet két cövek alkotott, s ebbe parazsat öntve gyújtották be a boksát, majd az akna száját betömték. A tűz felülről .terjed a boksa alja felé.

11

" Észak-Magyarországon általánosabb az alulról történő begyújtás. Ehhez először szabaddá teszik azt a vízszintes aknát, amely a mile szélétől a közepéig ér. Kihúzzák azt a vastag dorongot, amit rakás közben fektettek a földre. Az így keletkezett gyújtócsatornán (Mályinka), gyújtólyukon (Gömörszőlős) át dugják be a mile közepéig a gyújtóvessző végére kötözött gyújtást (Mályinka). Az erre a célra szárított faháncsot, szilácsot (Mályinka, Kishuta) a pózna végére kötötték, vagy a behasított végébe fogatták (Gömör). Ha nem volt kéznél száraz gally, illetve újabban általában petróleumos és benzines rongyot kötnek a rúd végére. Ezt még az erős szél sem fújja el, s ettől biztosan meggyullad bent a fa.

111 A mile begyújtására mindig nappal, rendszerint reggel került sor. Szeles időben is elhalasztották a begyújtást. Amikor meggyőződtek róla, hogy a mile tüzet fogott, 108. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 88. Az abroncsolás műveletét sem Erdélyben, sem KeletSzlovákiában nem alkalmazzák. 109. A harasztoláshoz és földeléshez L.: NÉMETH Marietta 1980. 12., PETERCSÁK Tivadar 1981. 57., 1984a. 85., 1984b. 491., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 88., É. KOVÁCS László 1976. 152. Kelet-Szlovákiában, Erdélyben és a Dunántúlon általános a falevéllel való fedés, de a fenyőerdők övezetében tűleveleket, falombokat is használtak erre a célra. TAGÁN Galimdzsán 1943. 41-42., KÓS Károly 1978. 68., VAJKAI Aurél 1959. 27., Ladislav TAÉK Y 1980. 300., Vasil LATTÁ 1958. 611. 110. PETERCSÁK Tivadar 1984b. 491. Ugyanígy gyújtják be a kúpot a Bakonyban is. Szentgálon a középső rúd neve bika. VAJKAI Aurél 1959. 27. Bakonycsernyén négy darab deszkából készítették a kéményt, ahol a begyújtás történt. HEGYI Imre 1978. 103 A miiét Csehországban is a kéményen keresztül beöntött parázzsal gyújtották be. Blanka CHÁTALOVÁ 1985. 110-111. 111. NÉMETH Marietta 1980. 13., PETERCSÁK Tivadar 1981. 57., 1984a. 85. A begyújtás az Északi- és Keleti-Kárpátokban is hasított végű rúdba fogott száraz faháncsokkal történt, amelyet Kelet-Szlovákiában gyantába, szurokba is bemártottak. Vö.: TAGÁN Galimdzsán 1943. 42., Vasil LATTÁ 1958. 612. Horehronie 1969. 343. 514