Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez

előtt a Bél nemzetségnek nagyobb kiterjedésű szállásterülete volt az Eger-pataktól ke­letre, amit részben a bélháromkúti apátság, részben az egri káptalan kapott meg. A XIII-XIV. században a területen már ezeket a birtokosokat találjuk. Andornak lehetséges másik birtokosa az Örsúr nemzetség. Ezt a feltételezést azon­ban kevesebb érvvel lehet alátámasztani. Egy 1155-ben kiadott oklevél az „Ürs úr nem" tagjaként említi ugyan Ugrat, de az okiratot közlő Kandra Kabos ezt nem tartja hiteles­nek. Egy másik, 1338-ban keltezett irat Ugrat Andornak birtokosaként hozza szóba. Az Örsúr nemzetség szerepét Andornak birtoklásában közvetve bizonyítja talán az, hogy ezt az oklevelet annak a Szentmiklósi családnak levelestárában találták meg, amely ké­sőbb igényt tartott a XVI. században kihalt Geszti família birtokaira és a Gesztiek az Örsúr nemből származtatták magukat. 40 A két lehetőség közül inkább az előzőt fogadnám el, de nem tartom kizártnak azt sem, hogy itt két korszak birtokviszonyai keverednek: a nyugati, mindvégig katolikus Bél nemzetség és ágazatai, valamint a keleti Örsúr nem és ennek a XVI. században re­formátussá vált ágazatai, családjai között. Andornak első, 1327-es említése előtt írott forrásainkban nincs nyoma a település­nek. IV. Béla 1261. évi, az egri püspökség birtokadományozó oklevelében sem szere­pel, ennek azonban oka lehetett az, hogy Ugrafalva nemesi birtok volt, s így a király nem adományozta el. Ma már nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy miért maradt ki ez a falu a középkori Vallis Agriensis birtokjogi és közigazgatási egységéből, miköz­ben szerves része a földrajzi tájnak. Lehet, hogy ez a kivételezettség arra az időre nyúlik vissza, amikor Szent István kisajátította a nemzetségi birtokokat az Egri-völgyben is, el­adományozta őket a püspökségnek, de Ugrafalva-Andornak más nemzetségé volt, mint környezete. Ennek a hipotézisnek az lehet a feltétele, hogy a pataktól keletre az Örsúr és a Bél-Ug nemzetség, nyugatra pedig az Abák szállásterületét tételeznénk fel, és az előbbi valamilyen okból mentesült volna a kisajátítás alól. Az Ugrafalva név kelet­kezését nem ismerjük, de a magyar névadási gyakorlatot tekintve, a XIII. századra be­csülhető. Gömörben ez a betelepedés második fázisa volt, ezt a -telke vagy -háza össze­tételű személyneves alak előzte meg (Tamástelke). A falu másik nevének, az Andor­naknak kialakulása ennél korábbi lehet, ha az Andronicus teóriát vesszük alapul, mert az egyszerű személynévből fejlődött helynevek a legkorábbiak közé tartoznak. 41 Fentebb már említettem az Andornak név ritkaságát s utaltam arra, hogy milyen hasonló formákat ismerünk még, és arra, hogy egy időszakban, a XIII-XIV. század for­dulója körüli feljegyzésekben a falu két elnevezéséről tudunk. Ezt a jelenséget az iroda­lom kettős névadásként kezeli, mint a Hont megyei Németi esetében, amelyet 1291-ben Nympthy vagy Tothy néven említ egy oklevél. 42 Az Aba nemzetség tulajdonát képező Ida-völgyben (Abaúj megye) még a XIV. században is „láthatjuk, hogy a névadás bi­zonytalan, s gyakran ugyanabban az évben két különböző nevet is használtak pl. a Csirke család földjeire: Monori Ida és Fel-yda." 43 Ezt a névhasználatban megnyilvánuló bizonytalanságot tanúsítja Mikófalva esete is. A XII. században felbukkanó Bél vagy 40. KANDRA Kabos 1886. 197.; BOROVSZKY Samu 1909. 59-60.: „Az Örösúr nemzetség Geszti családjának kihalása után a XVI. század közepén az Uza, ill. a Szentmiklósi és Borsi családok tartanak igényt leányágon a Geszti család birtokaira: Geszt, Váralja, Sály, Leányfa­lu, Dorogma, Bikk, Oszlár, Kacs, Nagy- és Kismihály falvak és Mészalja, Sikátor, Bodacs puszták." 41. ILA Bálint 1976.1.122., 123. 42. BAKÁCS István 1971. 159-160. 43. DRASKÓCZY István 1977. 360. 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom