Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

Minden elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy az egri várnak készpénzben - eddigi kutatásaim szerint - juttatott több mint 110 ezer forint igen figyelmet keltő summa, s legjobb tudomásom szerint ennek hozzávetőleges összegét a kutatás még nem is gyanította. Ezt a summát, ha l-l esztendő átlagára vetítjük ki, 9695,96 forintnyi vegyes természetű s eredetű kincstári támogatás mutatható ki! Igen tanulságos képet nyerhetünk, ha majd ezeket a kincstári eredetű rendkívüli pénzjuttatásokat összevetjük a püspökség készpénzbevételeinek az említett Oláh Miklós-Habsburg Ferdinánd közötti egyezmény értelmében három részre felosztott jövedelméből a várat megillető kétharmad résszel. Összegszerűen meg nem határozható a várnak juttatott különböző fegyverzet, lőszer és ágyúk öntéséhez szükséges fém értéke. Ez természetesen külön témát jelent a kutatás számára, melyet azonban el kívánok végezni, az elérhető magyar és bécsi levéltári források segítségével. Csupán merő teljesség kedvéért kell megemlítenem, hogy néhány esetben az egri káptalan is juttatott néhány száz forintot a vár pénztárába. Például 1549-50-ben 242,42 forintot adott át. 1554-ben pedig Újlaki Ferenc püspök 2210 forintot kitevő harmadából 580,63 forinttal segítette a katonaság zsoldfizetésre szolgáló jövedelmét. (26,27%-át tette ki a részére eső várbevételnek.) Az 1560-as évek elején egy rendkívül érdekes jövedelmi forrás jelentkezik a bevételi tétel könyvelésében. A királyi számtartó Debrecen és Szeged városokkal való „pactatio" révén évente rendszeresen visszatérően censushoz jut. Ez az 1562-1563-as években Szegedtől évi 100, Debrecentől pedig 64,12 forintot jelentett. (E téma kapcsán megkívánom azonban említeni, hogy a főkapitányi korszak végső éveiből fennmaradt számadáskötetek arról tudósítanak, hogy Szeged „census ordinarius"-a, és Debrecen „salétrompénz"-e 500-500 forint volt.) De a dél-magyarországi Szénástól, Békéstől és Kondorostól, sőt Kecskeméttől is sikerült az egri várnak behajtania valamelyes pénzösszeget census címén. A rendszeres pénzforgalom alakulása A vár gazdasági vezetése a püspök földesúri és egyházi tized (gabonafélék, bor, bárány és méh) természetben behajtott jövedelmének egy részét pénzért értékesítette. Az esetek egy részében ezt már a tizedszedő megkezdte. Semmiképpen sem elhanyagolható tételt képezett a könyvelés bevételi oldalán a különböző dézsmák árendálásából behajtott summa. Számottevő tételnek bizonyult Heves, Külső-Szolnok és Borsod vármegyék egy részére, valamint néha még Pest megyei helységekre, de kivált a Jászság, a Nagy- és Kiskunság településeinek bíráira rákényszerített „educillatio", azaz a behajtott dézsmabor egy hányadának korcsmáitatásból befolyt jövedelme. De még egész sor forrás táplálta a vár pénztárát; kezdve a malmok és a vámok jövedelmén, a halak, a jelentős mennyiségű állatbőr, a durván megőrölt lisztből kiszitált korpán át, a csupán egy-két forintot jelentő, a kertben megtermelt hagyma piaci árát sem mellőzve egy sor kisebb-nagyobb tételig. Természetesen a várgazdálkodás úgynevezett „közös" („communis") azaz a püspökföldesúrral közösen megtérítendő másik serpenyőben a pénzkiadási tételeket könyvelték el szőrszálhasogató részletességgel. Érdemes beletekintenünk e tételek hosszú sorába: a vár gazdasági személyzetének bére, a tekintélyes számú praebendárius étkeztetése (kenyér, bor, hús), a konyhai szükséglet (halak, húsok, edények stb.) vásárlása. De természetszerűen úgy a konyhai, mint az asztali célokra különböző minőségű vásznakat is vásároltak nem kis mennyiségben, nem is beszélve a hatalmas mennyiségű sóról, és gazdag változatosságban bőviben beszerzett drága fűszerekről (gyömbér, szegfűszeg, fahéj, sáfrány), olajok (len- és kendermagolaj mellett olívaolaj is). De nem 437