Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

Nyomatékkal hangsúlyoznom kell, hogy a jelen tanulmányomban csak 1563 végéig nyújtok áttekintést az egri vár gazdálkodásáról, ugyanis az akkori püspök, Verancsics Antal az Oláh-félétől merőben eltérőt kötött az uralkodóval. Az egyházfő ugyanis teljes egészében átadta az uralkodónak az egri püspökség jövedelmét, nem tartván meg abból a maga részére semmit. Teljességében megváltozott a vár gazdálkodása, megszűnvén a bevételeknek elkülönítése „közös" használatra, valamint a tiszta jövedelemnek három harmadra való szétosztása. Az uralkodó Verancsics Antal számára 8 ezer rajnai forint apanázst biztosított; valamint a turóci prépostsággal kárpótolta.

28 A vár adminisztrációs és gazdasági személyzete Bízvást állíthatjuk, hogy e szervezetnek az egri vár katonai feladatai mellett az ország leghatalmasabb gazdaságának központi feladatát is el kellett látnia. Hiszen Magyarország legnagyobb várbirtokával rendelkező Eger vára katonai feladatában gazdaságára támaszkodott, és az erődítmény nem katonai személyzetének a legkülönbözőbb igényt kellett a lehetőség keretei között gördülékenyen ellátnia.

29 Élükön a „provisor" (néhai „praefectus" néven) állott, kit a vár Írnoka segített. Rangban őt a királyi ellenőr követte, majd pedig a „viceprovisor". Rövidesen 2 alvárnagy is szolgálatba állott. Súlyponti feladat és felelősség hárult а püspöki számtartóra, aki a hatalmas területre kiterjedő püspökségből s egyéb bevételi forrásokból táplálkozó jövedelmet és kiadásokat tételesen vezette, könyvelte. Egy rövidke időre a számadások királyi számtartóról is vallanak. A püspöki ügyvivő, ügyész („procurator") láthatóan jogi feladatokat látott el; -sőt egy évben a püspöknek Abaúj és Zemplén vármegyékben is volt egy-egy ügyvivője. Meglepő, hogy Heves, majd pedig Borsod vármegye alispánja is élvezett bizonyos mértékű salláriunot. (A vár egyébként több esetben segítségül vette a Heves megyei szolgabírát is, valamelyes alkalmi fizetség ellenében.) A gazdasági személyzet élén a sáfár, a gabona kezelője, valamint a kulcsár, a bor gondviselője állt. Felelősségteljes volt a cipóosztó tiszte, hiszen havonta több ezer darab cipóról kellett nemcsak gondoskodnia, de a rá vonatkozó bonyolult elszámolást is vezetnie. Mindhármójuknak volt l-l „famulus"-a, akiknek munkáját nekik kellett megfizetniök. A „curiális urak" asztalára а főszakács főzött és részükre „fehér cipó"-t a főpék sütött. A praebendáriusok, azaz a kosztosok konyháját a másodszakács és pékségüket a másodpék vezette. Segítségükre vízhordók és edénymosogatók állottak. A mészáros munkát a „bellér" látta el. Két kádárról („pintér") és egy kovácsról is tudunk. Az istálló élén a lovászmestert találjuk. A lovak mellett két szekeres, valamint két kocsis szolgált, s az utóbbiaknak volt egy-egy „fellajtár''-ja. Az egri major feladatát a majoros és felesége, az egri kertet pedig egy kertészházaspár látta el. Kezdetben rövidebb időre a felsőtárkányi kertnek is volt egy kertészházaspár gondviselője. Hasonlóan kezdetben Sarudon a ménes mellett egy csikóst foglalkoztattak, de később nyoma vész a régi, középkori eredetű püspöki ménesnek. A majorban volt a várnak még kondása és juhásza is. Nem elhanyagolható feladat hárult az egri majorban tanyázó „dézsmabárányok behajtója"-га is. - A jelentékeny hejcei borospincében tárolt borok gondját két „curator vinorum" látta el. 28. GOROVÉ, 1876. 142-144. - MOL. MKL. Liber Regius 1563. dec. 13. (Nr. 1057.) 29. Jelen rövid tanulmányomban a várszámadásokból merített rengeteg adatot a kiadó kívánságára, terjedelemcsökkentés céljából külön-külön nem jegyzetelem be. 425