Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Patay Pál: A hevesi harang és középkori harangok Heves megyében
Amint arra már Szabó János Győző is rámutatott, a feliratból kiolvasható, hogy a hevesi templom védőszentje a középkorban Szent Márton hitvalló volt. 8 Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a hevesi harangot földben lelték. Ezért foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogyan, miért és mikor kerülhetett oda? Ezt megállapítandó, mindenekelőtt is utalok arra, hogy a kérdést módomban volt már részletesen megtárgyalni, amikor is (beleértve a hevesit) 17 esetet soroltam fel, amelyekről hitelt érdemlő adatok igazolják, hogy földben rejtőzködő harangot ástak, vagy szántottak ki. 9 Ezekhez még további kettőről szereztünk újabban tudomást (3. kép): Székesfehérvár. 1790. január 15-én találták a „külső városban". Súlya 342font (192 kg), felirata AMBRVS SEBASTIANVS DE DALMÁD PRAECEPTOR ALBEN Ie80 volt. 10 A harang ma már nincs meg. Felsőegerszeg, Vörösakol- (másnéven Eger-) puszta. Középkori templom szentélyéből kialakított temetőkápolna közelében Korom Sándor traktorral szántotta ki néhány évvel 1978 előtt. 11 A 19 harang közül 11 ma is megvan gyűjteményekben, illetve használatban templomtornyokban. További 3 is bekerült a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, de annak raktárában 1945 januárjában, belövés okozta tűzben elpusztult. Évszámmal közülük 6 van ellátva: 1465 és 1533 közöttiek. 12 A többiről feliratuk betűtípusából, vagy alakjukból, egyes részleteikből következtetve szintén megállapítható, hogy legkésőbb a XVI. század elején készültek. Ha a lelőhelyüket vizsgáljuk, úgy 17 arra a területre esik (Krassó, Torontál, Csongrád, Heves, Nógrád, Fejér, Komárom, Somogy, Baranya megye, Budapest), amely huzamos időn át török uralom alatt állt, legfeljebb csak közben egy ideig szabadult fel az alól. De a két, nem török birtokolta területen előkerült harang (Nyíregyháza-Mátészalka között, Rekenyeújfalu, Gömör m. - Rekefi, CS) is olyan vidéken látott napvilágot, amit a törökök portyái nemegyszer meglátogattak. Ezek alapján szinte biztosra vehetjük, hogy mindezeket a harangokat a XVI. vagy XVII. század folyamán a törökök elől, török hadak közeledtének hírére rejtették el. 13 A hevesi harang esetében igen kézenfekvőnek látszik, hogy ez Eger 1552. évi ostroma alkalmával következett be (vagy esetleg 1567-ben, amikor a hatvani bég a falut elpusztította 14 ). Létezik azonban Heves megyében három olyan középkori harang, amelyet nem földben találtak, amely feltehetőleg folyamatos használat közepette vészelte át a török uralom idejét. Az egyik a balatoni r. k. templom melletti fa felépítményű harangtorony8. Lásd az 1. jegyzetet. 9. PATAY P., Harangok . . .236-242. 10. NAGY I., Szobai régészkedés. Archeológiai Értesítő 8. (1874) 128. - Az évszám helyesen valószínűleg 1540 lehetett. Az e számjegy ugyanis 5-öt jelent. Dalmadi Sebestyén meg csak 1543-ig volt a székesfehérvári Johannita rendház praeceptora, amikor is a városnak a törökök által történt elfoglalásával a rendház megszűnt. Dalmadi tehát nem önthette a harangot 1580ban. Valószínűleg a gótikus 4 számjegyet (alul nyitott 8-as) olvasták tévesen. 11. Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Gyarapodási napló 1982/10. sz. - A harangot begyűjtő és a helyszínelést végző Lukácsy Gábor 1980. március 6-án kelt levélbeli közlése. 12. A taszári harang ismertetése során (PATAY P., Harangok . . . 237) 1536-ban öntöttnek említettem. Az alig kibetűzhető feliratának újabb vizsgálata alapján azonban az évszám inkább 15Í6-nak látszik. 13. Az alább említendő szügyi harang földbe kerülésének idejét 1626-ra tehetjük, ugyanis ekkor pusztították el a törökök a községet. Lásd: PATAY P., Nógrád megye harangjai. Művészettörténeti Értesítő 1958. 160-161. 14. DERCSÉNYI D.-VOIT P., i. m. 284. 398
