Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kaposvári Gyula: Szabó János muzeológusi évei Szolnokon (1954–1958)

árasztották el. Hiszen nem mindennap találkozhatunk ilyen messziről jött emberrel. Nem mindennap beszélhetünk ilyen távoli országról. Mindnyájunk véleménye, hogy a múzeum és a TTIT jó szolgálatot tett ilyen előadás megszervezésével. Most valóban élményszerűen új ismeretekkel távozott az, aki ezt meghallgatta.'" Szabó János fenti újságcikke tükrözi az akkori idők kulturális szomját és az öntevékeny művelődés utáni igény akkori helyzetét. A múzeumi munka november 4-e után is folytatódott, ha kissé nehezebb körülmények között is. Megnehezült vidéken, a terepen végzendő munka is. De a leltározási feladatok folytak tovább. A múzeumnak az irodái is átköltöztek a végleges épületbe az addigi szuterénhelyiségekből. 1958-ban a szolnoki múzeumnak új kiadványsorozatai indultak (Múzeumi Levelek, Damjanich János Múzeum Közleményei stb.), volt bőven munka, de Szabó János számára jobb munkalehetőség nyílt, átkerült a Dobó István Múzeum régészeti osztályára, így a szolnoki „Vár"-ban lévő lakásából átköltözött az egri várba, az egykori Heves és Külső-Szolnok vármegye székhelyére, amely történeti adottságaiban.annyi rokonvonást hordoz. Szolnokkal, itteni barátaival az együttműködése nem szakadt meg. Évekig dolgozott még Egerben is az itt feltárt leletek publikációival. S amikor az Egri Várbarátok Köre Gyárfás István: Dobó István Egerben с akadémiai székfoglalóját ki akarta adatni, Szabó János Szolnokra jött, hogy a reprint kiadást 1971-ben a szolnoki múzeum xerox-rotagépén közösen megcsináljuk.