Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról

3. Karos-Eperjesszög II. temető 61. sírjának veretes tarsolya Veretes tarsolyaink bizonyára igen változatosak voltak. Erre utal az is, hogy a rendelkezésünkre álló darabok közül szinte mindegyik önálló variánsnak tekinthető. Olyanok is akadhattak közöttük, melyeket még az eddig megismerteknél is kisebb mértékben szereltek fel fémdíszítményekkel. Ebből a szempontból a legszerényebb a bodrogszerdahelyi, de annak a nyomán felvethetjük: néhány tarsolyunknak talán csak a függesztőszíját vagy a zárószíját borították véretekkel. E lehetőség már korábban is felbukkant szakirodalmunkban,

37 bizonyítására azonban, úgy vélem, a Karos-Eperjesszög II. temető 61. sírjának feltárása nyomán nyílt módunk. A sírban 40-50 év körüli férfi háton fekvő, nyújtott helyzetű, igen gyenge megtartású vázát találtuk, gerinccsigolyái, bordái szinte teljesen elporladtak (4. kép 3.). Koponyája mellett ezúttal is juhcsont feküdt. Nyakláncára fűzve hordhatta azt a nagyméretű pasztagyöngyöt, melyet az állkapocscsontok között bontottunk ki. Kaftánjának ujját vastag, lekerekített és átlyukasztott végű ezüst pántkarperec szorította le, derekára aranyozott ezüstveretekkel díszített övet csatoltak. íjának csak a markolatát borították csontlapokkal: egyiket eredeti helyén, a jobb váll mellett, másikat a bal felkarcsont felett találtuk. A jobb medencelapáton, a csukló felett 4 db vas nyílhegy feküdt, két másik pedig a jobb könyök, ill. a jobb combnyak felett volt. A hat nyílcsúcs közül három hegyes, négyzet átmetszetű, kettő nádlevél alakú és egy rombusz alakú. Lovának szántással megbolygatott koponyáját és lábszárcsontjait a jobb lábszárcsont mellett bontottuk ki. Itt került elő a csikózabla és az egyik körte alakú kengyel is, a másik a szántásnak eshetett áldozatul. A bennünket most közelebbről érdeklő veretsor a jobb medencelapáton feküdt, a nyílhegyek alatt, egy vas kés és egy csiholóacél, valamint a hozzározsdásodott kovakő társaságában (19. kép 8/47-50.). Egykori szerepének pontosabb meghatározásához úgy juthatunk el, ha figyelmesen megvizsgáljuk az egész leletegyüttest, mely az elhunyt dereka táján került elő. Az övgarnitúra legtöbb vereté eredeti helyén feküdt. Ez főként a csatról, a derék alatt, díszített lapjukon fekvő, valamint az öv lecsüngő végére szegecselt véretekről mondható el (19. kép 8/14-17., 20., 1-10., 28-34.). Ez utóbbiak közül néhány, valamint az öv elülső részére szerelt veretek egy része azonban a rágcsálók bolygatása miatt másodlagos helyzetben került elő. Érintetlen volt viszont a nyílhegyköteg egy része, s főként az alatta lévő vaskés, csiholóacél és kovakő. Ez utóbbiak mellett feküdt egy sorban az a négy veret, melyeket - helyzetüknél fogva - nézetem szerint a tarsoly zárószíjára helyezhetünk el. Valamennyi háromszög alakú, szélességük 0,95 cm, magasságuk ugyanannyi. Mintájuk három öntött félgömbre támaszkodó, ugyancsak háromszögű aranyozott mező, melyet egymás fölött elhelyezkedő, s a csúcsa felé fogyatkozó 3 + 2 + 1 gömböcske tölt ki. Egyaránt két-két szegeccsel szerelték fel őket, melyek hossza 0,3 cm. Soruk a sírban ott szakadt meg, ahol az öv lecsüngő végének utolsó eredeti helyén fekvő vereté is előkerült. A további három kis díszítmény (19. kép 35-36., 38.) a rágcsálók bolygatása miatt szóródott szét, s vélük kiegészítve a sort, megállapíthatjuk: a tarsoly zárószíját mintegy 10 cm hosszan ékesítette a veretsor. Szinte milliméterre ugyanott, ahol a bolygatott veretek visszaillesztésével kapott zárószíj véget ér, feküdt egy kerek, közepén aranyozott négyágú csillagmotívummal díszített ezüstveret (19. kép 26.). Noha ez sem eredeti helyén volt, úgy vélem, attól nem 37. DIENES I., Arch. Ért. 87.1960.184., 9. kép; DIENESI., Arch. Ért. 91.1964. 25; KÜRTI В., MFMÉ 1978-79/1. 336. 282