Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kaposvári Gyula: Szabó János muzeológusi évei Szolnokon (1954–1958)

egész falu tudja, hogy milyen jól megy ám most nekünk. Az asszony már fel is akarta emelni a lakbért, de ő lebeszélte. Megdöbbenve hallgattam, s ez a derék ember, akinek a fia tsz-elnök, csak beszélt és pálinkázgatott tovább. Majd, hogy bebizonyítsa jóindulatát, emberi végtagcsontokat és egy agyag orsókarikát szedett elő az egyik sarokból. A szomszédból kérte el, a gyerekek játékszere volt, míg el nem kerültek hazulról. Honnan került hozzájuk? Alighanem ők találták. Úgy hallotta, hogy nagyon mélyről került elő. Biztosan régibb lehet, mint a mi csontvázaink. Félórán belül mindazok a balhiedelmek körülröpködtek, amelynek egyszer egyikével, máskor csak másikával találkoztam az Alföldön ... A kívülállók általános véleménye ma is az, hogy az aranytárgyak régészeink legszerencsésebb leletei. S mivel ma nem „vadásznak" rájuk, annak főleg az az oka, hogy ezeket régen vigyázva elrejtették, és hollétüket kiszámítani nem lehet. Ezt a felfogást látszólag alátámasztja múzeumainknak az a gyakorlata, hogy az aranytárgyakért általában jóval többet fizetnek, mint amennyit anyagi értékük szerint ilyenekért másutt fizetnének . . . De, ha az aranytárgy lelőhelyét, vagy más jelenségekkel való összefüggéseit ismerjük, a történettudomány szempontjából nagyon jelentős lehet. Az aranytárgyak ugyanis kiemelkedő személyiségek létére utalnak, vezető rétegek és központok megbízható jelei. Gyakran távoli országokban készültek és így a kereskedelmi kapcsolatok fontos útmutatói. Szóval: ha megszólaltatjuk, olykor sok mindent el tudnak mondani a letűnt időkről. Értékük olyan, mint egy oklevélé, vagy krónikáé. Mint minden tudomány, a régészet is törvényszerűségeket kutat. Az a tárgy értékes tehát számára, amely több jelenséget összefűz, egymással kapcsolatba hoz. Egy régi vallási jelenetet ábrázoló bronzöntvény ezért lehet hasonlíthatatlanul értékesebb, mint ugyanolyan súlyú sima aranylemez. S ezért értékesebb az ásatások folyamán feltárt lelet, egy műkereskedő útján beszerzett szórványos leletnél. Az összefüggések megfigyelésének fontosságára mutat például az is, hogy az emberi csontvázaknak még a földben töltött időtartamát sem tudjuk jelenleg a csontokon meghatározni. Szükséges ismernünk magát a sírt, ahonnan előkerült. Vagy szerencsésebb esetben egy-egy hozzá tartozó lelet elárulhatja korát (a divat és a technika állandóan változik). Tehát Gonda bácsi csontjai is azért voltak számunkra értéktelenek, mert nem tudtuk, hogy honnan és milyen körülmények között kerültek a napvilágra. Az orsókarika pedig nem tartozott a kormeghatározó tárgyak közé. Talajszerkezet, sírföld, csontok és a mellékelt tárgyak elszakíthatatlan vizsgálata a régészeti feltárásoknak egyik alapvető feladata. De ebből a vizsgálati követelményből egyenesen következik, hogy elsődleges talaj- és terepkutatásainkat semmiféle csodaműszerrel nem küszöbölhetjük ki. Mindig csak a talajviszonyok ismerete kapcsán következtethetünk telep vagy temető meglétére. Jellemző, hogy a technikailag legfejlettebb országokban használt ultrafrekvenciás adó-vevő készülék csak a föld egynemű vagy különnemű (tehát gyökerektől, csontoktól megzavart) jellegét mutatja ki. Tehát ezzel legfeljebb azt állapíthatják meg biztosan, hogy hol nincs mit keresniök. Ez persze idő- és költségmegtakarítás szempontjából azért nagy eredmény. Nyugodt körülmények között, ún. tervásatáson mód nyílik földrajzi, talajtani ismereteink sokoldalú kiaknázására. A termőtalaj alatt a föld elszíneződésének jellege már önmagában is a leásás újkori (fényes fekete), középkori és fiatalabb őskori (fakóbb barnás), vagy jégkori (kékesbarna) idejére világosságot derít. A mutatkozó foltok alakja szerint sír (négyszög, kör), ház (cölöplyukak), vagy árok és verem jelenlétére biztonsággal következtethetünk. A mélységi adatok önmagukban egészen a jégkorszakig semmiféle kormeghatározásra nem adnak lehetőséget. A földfelszín a jégkorszak óta a rétegződések szempontjából nem változott lényegesen. Sokan úgy gondolják, hogy az idők viharai egyre mélyebbre temették be történeti emlékeinket. Ez az elképzelés csak akkor helyes, ha hoszszú időn át lakott telepről van szó. Az elkerülhetetlen tűzvész, áradás, vagy más szeren22