Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Kiss Attila: V–VI. századi Kárpát-medencei uralkodók – régész szemmel
környezetének egyik-másik előkelősége nyilván sokkal gazdagabb lehetett, mint egyegy velük azonos korú nyugat-európai király! b) A királysírok Kárpát-medencei gazdagságának történeti okai Egy, Kárpát-medence V-VI. századi aranyleleteinek időbeni és mennyiségi megoszlását vizsgáló munkában 43 sikerült megállapítani, hogy az aranymennyiség forrása a 430 és 450 között a hun államnak és az 567 és 626 között az avar államnak fizetett aranyadó volt. Továbbá megállapítható volt, hogy a sírok (és kincsleletek) aranymenynyisége fokozatosan csökken az utolsó hun kori, ill. avar kori adófizetés időpontjától távolodva. Ebből következően pl. a hunok felett győztes oldalon harcolt gepida királyok a 460-as években - a hun zsákmány egy jelentős részének birtokában - nyilván sokkal gazdagabbak voltak, mint pl. a vesztes oldalon harcolt keleti-gót királyok. Az V. század 50-es éveinek második felében, vagy a hatvanas években élt gepida király (Ardarich és utóda) összehasonlíthatatlanul gazdagabb lehetett, mint a VI. század II. negyedében élt gepida királyok. (Valószínűleg a hun kori, majd a hun kor utáni zsákmányból való kimaradás, ill. a hun korszakot követő germán „aranykorszak"-tól való nagy időbeni távolság okozhatja a longobard sírok szinte teljes aranynélküliségét is; ennek valószínűleg vetülete lesz a még jelenleg ismeretlen longobard királysírokban is!) c) Insigniák Mivel a királysírok gazdagasága területi (királyságonkénti) és időbeni eltérések miatt valószínűleg különböző lehet, jó lenne, ha valamiféle olyan „etalon" volna, ami alapján meg lehetne állapítani, hogy a) mikor királysír egy igen gazdag sír, b) mely esetben van szó fejedelmi sírról és mely esetben valóban királysírról; c) mi alapján lehet meghatározni a különbséget egy király és egy trónörökös vagy a királyi család egy férfi tagjának sírja között. E célra nyilván csak a regaliáklinsigniák felelnének meg leginkább. Tehát olyan jelvények, amelyek a különböző gazdagságú sírokat közös nevezőre hoznák - s ebben az esetben a királyi cím bírása a közös nevező. Az eddig megismert germán királysírok alapján J. Werner germán királyi insigniának a jobb csuklón viselt, igen súlyos, arany, nyitott végei felé megvastagodó karpereceket határozta meg. 44 (A problémát az jelenti, hogy a tárgytípus könnyebb és gyermekméretre készült változatai ismertek, tehát a tárgyforma megfelelő „környezetben" és megfelelő méretben/súlyban insignia, különben csak ékszer!) A Bizánccal szövetséges királyok egy része - de iure - a Bizánci Birodalom magas rangú méltósága volt 45 (sőt Attila még magister militum címet is kapott. 46 ) A magas rangú birodalmi méltóság címmel clamys/tunica és azt összefogó arany hagymafejes fibula járt. 47 A Childerich és az apahidai Omharus sírjában talált hagymafejes aranyfibulák ennek megfelelően királyi insigniák - a formailag vazallus germán királyok sírjában. Úgy tűnik, hogy a patriciusi ranggal felruházott királyok insigniáinak tekinthetők az arany, monogramos pecsétgyűrűk is (vö. Childerich és Omharus pecsétgyűrűit,) amelyekkel a bizánci udvar felé szóló diplomáciai levelezést pecsételhették meg. 48 43. KISS Attila 1986. 44. WERNER, Joachim 1971., 44.; WERNER, Joachim 1980., 6-7. 45. WERNER, Joachim 1971., 45. 46. MARTINDALE, John R. 1980., 182. 47. WERNER, Joachim 1971., 44-45. 48. WERNER, Joachim 1965/66., 122. 205
