Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Korek József: A szarmata házkutatás a Bácskában
lenkezőleg. A dombegyházi 15 méhkas formájú gödör, amelynek fenekén 4 ép edény feküdt, azt bizonyítja, hogy más rendeltetése volt. Hasonló eset fordult elő a kopáncsi 1. sz. gödörben 16 , ahol 3 ép edény került elő. Hulladékgödörbe nem raknak ép edényeket. A sok adat közül ez a két példa is alátámasztja azt a régi megállapítást, ami a méhkas formájú gödrök rendeltetésének kérdésében általánosságban elfogadott, tudniillik, hogy ezek raktárhelyek. Különben is, raktárnak sem kell minden esetben földbe vájtnak lenni. De Tacitus Germániájában említi 17 , hogy a germánok földbe vájt gödröket ásnak, azokat ganajjal fedik be, és ez szolgál nekik lakásul. Kézenfekvő a gondolat, hogy ha a nagyobb méretű, azonos formájú, méhkas alakú üregeket lakásul használták, akkor ezek kisméretű - bár igaz, hogy legtöbbször túl szűk méretű - földbe vájt gödrök búvóhelyül, átmeneti lakásul is szolgáltak. Roska Márton Perjámoson 18 és Galíciában 19 figyelt meg olyan őskori, méhkas formájú gödröket, ahol a gödör körül a felszínen megtalálható volt a cölöplyuk. A cölöplyukak elhelyezése szélernyő szerkezet elhelyezésére utal. A szélfogó kemencék valószínűvé teszik, hogy a gödör rendeltetése vagy raktár vagy időszaki lakás. Az első a valószínűbb, mert a középkori telepeken szalmával kibélelve vagy kitapasztva búzásveremül szolgál, de az ószentiváni VIII. lelőhelyen 20 liszttel volt tele. Ha figyelembe vesszük, hogy a szarmata törzsek állattartó foglalkozásukból kifolyólag gyakran változtatták szálláshelyeiket - amit bizonyítanak a kis sírszámú temetők -, akkor a méhkas formájú gödrök lehetnek átmeneti, ideiglenes szállás házai is. Viszont vannak nagy kiterjedésű telepek, ezekben a szegletes házak a lakóházak, és a méhkas formájú gödrök raktárul szolgálhattak. Figyelembe véve azt, hogy a szarmaták igen intenzív kölestermelést folytattak. A probléma megoldása az állandó és ideiglenes települések különválasztásával történhet. Ehhez teljes telepfeltárások szükségesek. Az 1944-ben lezárt kézirat után a szarmata településkutatásban alapvető változás állott be részben az 1950-ben megindult rendszeres leletmentés, ill. a 60-as évek közepétől a múzeumokban és az MTA Régészeti Intézetében folytatott szisztematikus kutatás hatására. Ebben a munkában kimagasló érdemeket szerzett Szabó János, aki rövid szolnoki régészkedése után Egerben hatalmas munkába kezdett. Nem túlzás azt állítanom, hogy ő az egyetlen régész, aki gyűjtőterületén megvalósította valamennyi település állandó szemmel tartását, és sikerült elérnie, hogy a megye területén lévő homokbányákat állandóan figyelemmel kísérte, a múzeumbarátokkal kapcsolatot tartva sor került a felbukkanó leletek megmentésére. Volt közös munkánk is, amelyért a köszöntők sorához csatlakozom. A Tisza II leletmentést komplexen, a tájkutatással kötöttük össze. Ebben szerepet kapott a Heves megyei múzeumszervezet, a hozzá tartozó lelőhelyek felderítésében, elsősorban Kisköre és az Eger patak közötti területen. Szabó János Kisköre és Kömlő határának lelőhelyeit kutatta. A térképanyag segítségével jutott el a kiskörei Várfenék lelőhelyhez, amelynek környékét szondázó ásatásokkal megkutatta. Honfoglalás kori anyag helyett, amit vártunk, szarmata telep jött elő, számos méhkas formájú gödörrel. Az anyag publikálatlan. 15. KOREK J.: Szarmata kori telepek Dombegyházáról és Hódmezővásárhely pusztáról. Dolg. 1943. 105. 1. LVIII. t. 2-4. 16. PÁRDUCZ M.: Szarmata telep Hódmezővásárhely-Kopáncson. Dolg. 1943. 164.1. LU. t. 2-A. 17. RÓMER Flóris: Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra. Pest, 1866. 69. 1. 18. ROSKA M.: Ásatás a perjámosi Sánchalmon. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 19. ROSKA M.: Régészeti tallózások Galíciában. Dolg. 1918. 20. BANNER-PÁRDUCZ: Újabb adatok Dél-Magyarország újabb kőkorához. AÉ 1946-48. 19-30. 165
