Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Éry Kinga: Embertani vizsgálatok Heves megye Kr. e. VIII. századi népességén
Éry Kinga EMBERTANI VIZSGÁLATOK HEVES MEGYE KR. E. VIII. SZÁZADI NÉPESSÉGÉN 1. Anyag és módszer A Krisztus előtti 8. században, a Hallstatt-B periódus végén, a Kárpát-medence egyes részein új típusú tárgyi anyag és újfajta, a helyi urnasíros-kultúra népességétől eltérő temetkezési mód jelenik meg, melynek embertani szempontból legfőbb jellegzetessége a halottak égetetlenül történt eltemetése. Mivel a kutatás e csontvázas temetkezések legtöbb régészeti párhuzamát a Kárpátoktól ke'etre eső füves és erdős pusztán, valamint a Kaukázus előterében lelte fel, felmerült az a gondolat, hogy maga a népesség is erről a területről származhatott (PATEK 1966-67, SZABÓ 1969, PATEK 1974, PATEK 1987, KEMENCZEI1988). E népességet egyes kutatók preszkíta néven is említik, amivel annak feltételezett keleti eredetét és a szkítákhoz viszonyított kronológiai helyzetét kívánják jelezni (GALLUS-HORVÁTH 1940, PATEK 1966-67, SZABÓ 1969), van azonban olyan nézet is, mely szerint éppenséggel a sztyeppéi kimmer törzsek egyikéhez tartozhattak (KEMENCZEI 1988). Az újonnan érkezettek egyik szállásterülete az Alföld északkeleti peremén, a mai Borsod és Heves megye térségében volt. Borsod megyei temetőik közül gazdag embertani anyagot a mezőcsáti szolgáltatott, innen ugyanis közel 50 egyén jó megtartású csontváza került elő (PATEK 1966-67, 1974). A mezőcsáti népesség részletes embertani publikációja még nem történt meg, demográfiai jellemzőit azonban Acsádi és Nemeskéri (1970), testsúly és testmagassági adatait Tóth (1986, 1987) már közzétette. Hogy Heves megye területének Kr. e. VIII. századi népességéről is lehetnek embertani ismereteink, az elsősorban Szabó János Győző érdeme, aki nyomában eredt minden felbukkanó leletnek, és ásatással hitelesítette azokat. A gyakran más korú temetkezésekkel együtt felszínre kerülő leletek Szabó János Győző alábbi mentőásatásaiból valók: Boconád-Dobogó (1 váz, SZABÓ 1963), Hatvan-Strázsadomb (1 váz, SZABÓ gyűjtése), Dormánd-Hanyipuszta (2 váz, SZABÓ 1963), Füzesabony-Kettőshalom (36 váz, SZABÓ 1962, 1966, 1972), Kál-Legelő (4 váz, SZABÓ 1967, SZABÓ-KOVÁCS 1968), Maklár-Koszpérium (7 váz, SZABÓ 1961, 1963), Sirok-Akasztómály (8 váz, SZABÓ 1970,1971) és Tarnaörs-Csárdamajor (9 váz, SZABÓ 1965). De ugyanebből a korszakból valók a Heves megyei Tarnabod-Téglás (4 váz, KALICZ-TORMA 1967), valamint az Adács-Víztároló (2 váz, FODOR 1973) lelőhelyről való csontvázleletek is, mindösszesen 74 egyén csontmaradványa (1. kép) 1 . A különböző korú leletanyagból a Kr. e. VIII. századi csontvázak kiválasztását Szabó János Győző végezte, s a régészeti és embertani adatok utolsó egyeztetésére 1983-ban került sor. Ennek alapján készült a jelen tanulmány. Most mégis úgy tűnik, hogy a datálás és a pontosítás talán nem minden esetben egyértelmű. Szabó János Győző idevonatkozó ásatásait ugyanis Patek Erzsébet rendezte sajtó alá, s az általa készített lelet jegyzékben néhány olyan sír, amelyet Szabó erre a korra keltezett, nincs említve, de van eltérés a sírszámokban is (PATEK 1987). Füzesabony-Kettőshalom esetében Patek munkájában nincs 32. és 54. sír, a 63. sírszám alatt pedig csak egy csontváz szerepel. A 63. sír esetében az általam alkalmazott a) és b) jelzés onnan ered, hogy ugyanazon számon két csontváz szerepelt, de a többletváz eredete nem volt tisztázható. Maklár-Koszpérium esetében Patek jegyzékében nincs 43/45 jelzésű sír, van viszont egy 66. számú, ilyen csontváz ugyanakkor nincs. Mivel mindkettőben gyermek feküdt, talán ugyanazon személy sírjáról lehet szó.
