Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szemán Magdolna: „Székesfejérvár juta pogánságra” (Erkölcsi példázat és história Wathay Ferenc költészetében.)

A XXIV. ének hangvételéből az derül ki, hogy az országban még Székesfehérvár elesténél is tragikusabb események zajlanak le. Krónikás énekében a romlás okaira mutat rá, amelyek a nemzet bajait okozzák. Wathay XXIV. énekének elemzésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kor nagy hírű és szuggesztív erejű prédikátorának, a Nádasdyak szolgálatában álló Magyari Istvánnak hatását, hiszen az 1602-ben megírt „Az országokban való sok romlásoknak okairól" с munkájának célja az volt, hogy választ keressen a pusztulás okaira. Azt, hogy Isten a vallási és erkölcsi eltévelyedésekért török veszedelemmel bünteti a „keresztyéneket" általában, s a magyarokat különösképpen - akárcsak annak idején Izrael népét - már 1538-ban felhangzott Farkas András énekében, majd új változatban a magyar reformátorok munkáiban.

4 Magyari a megelőző reformátornemzedékektől örökölte azt a gondolatot, hogy a magyar nemzetre a török veszedelem bűneinek büntetéseként zúdult. Szembeötlőek, s figyelmet érdemlőek azok az azonos motívumok, amelyek Magyari és Wathay műveiben egyaránt előfordulnak. Magyari könyve megírásának kettős célját így fogalmazza meg: „. . . megmutattam revideden minden romlásoknak, pusztaságoknak és országokban való sok változásoknak okait . . ."-továbbá,,. . . miképpen kell keresztyéni módon az pogánokkal hadakozni."

5 Wathay költeménye első részében Magyarország egy felfegyverzett vitéz képében jelenik meg. A múlt dicsőségét a reneszánszra jellemző allegorikus megjelenítési formával idézi meg. Az ország „aranyos pajzsa" Nándorfejérvár, sisakja Esztergom és Fejérvár, bajvívó kopjája Temesvár, pallosa Szigetvár és Gyula, szablyája Eger és Kanizsa volt: Nándorfejérvár, ki fű fegyvered vala. Aranyos pajzsod nyakadbúi kihulla, Az mohácsi mezőn kezed megcsonkula, Fegyverderék rúlad Budával ez foszla. Sisakod Esztergám és Fejérvár vala, Több szép végházakkal az fejedbűi hulla, Bajvívó szép kopjád Tömösvárral romla, hogy pogány kezében ez néhány vég szállá. Pallosod Szigetvár és az Gyula vala, mely egyszersmind tűled eltulajdonula, Szablyád már kezedben az ki fénylik vala, Eger és Kanizsa minap még elcsúsza. W. ÉK 118-119. Ezzel szemben áll a jelen katasztrofális helyzete: „. . . fegyver nekül annyira maradál, Hogy csak egy hondzsárra és egy botra jutái." (W. ÉK 119.) A következő strófákban Magyarihoz hasonlóan bűnlistát állít fel, ebben az egyéni erkölcsi fogyatékosságok mellett fontos szerepet játszanak a társadalmi visszásságok is. Magyari szerint: Az lelkipásztorok restek az tanításban . . . az pap urak és szerzetesek gyengeségnek, pompaságnak, bujaságnak és kazdagságnak keresésének szolgálnak.

6 4. FARKAS András: Az zsidó és magyar nemzetről (1538). Balassi B. és a XVI. sz. költői I-II. Bp., 1979.1.383. 5. MAGYARI István: Az országokban való sok romlásnak okairól Bp., 1979. 192. 6. MAGYARI i.m. 1.29. 310