Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében
ték az ifjabbik ágra. 67 Ezekben az oklevelekben azonban hiába keresünk utalást a várra. 1497-ben egy oklevél mint romról számolt be 68 róla. Úgy látszik, hogy legkésőbb az 1430-as évek elején Zsigmond leromboltatta az erősséget. A fő közlekedési útvonalaktól kieső várra a királynak nem volt szüksége, de joggal tarthatott attól, hogy ha idegen keríti hatalmába Benét, az erődítmény rablófészekké válhat. A régészeti ásatások több helyütt égésnyomokra bukkantak. így megeshet, hogy az alkalmat véletlen tűzvész szolgáltatta. A megrongálódott egykori uradalmi központ újjáépítésére sem Zsigmond, sem Borbála nem gondoltak. 69 Tény ugyanakkor, hogy abban az 1435-ben kiadott okmányban, amelyben a két Rozgonyi megkapta az uradalmat, a falvakat Benéhez tartozónak mondták. Ugyanezt látjuk Albert király 1438-ban keletkezett oklevelében. 70 Ez a körülmény arra mutat, hogy ugyan a vár már nem létezett, de Bene egykori vezető szerepét az eltelt néhány év még nem homályosította el. Az uradalom csak néhány helységből állt. Bene és Zsadány falvak egésze mellett Gyöngyös, Halász, Szászberek fele, valamint Gyanda predium tartozott ide. 71 Benével egy időben jutottak hozzá a Rozgonyiak a közeli debrői birtokhoz, Poroszlóhoz és egy sor Pest megyei faluhoz. 72 így a települések a Rozgonyiak kialakuló Heves megyei birtoktömbjének lettek a részei. Bene falu jelentősége a vár elpusztulásával csökkent. Már nem számított többnek. Egyike volt a Rozgonyiak kezén lévő településeknek. Úgy látszik, hogy 1447-ben már nem is Benét, hanem Gyöngyöst tekintették az egykori Szécsényi javak valódi központjának. A XV. század végén Debrővel együtt emlegették. 1523-ban Gyöngyössel együtt a debrői uradalomhoz számították. 73 Bene a középkor végéig lakott volt. Az oklevelek, amelyek mindig felsorolták a birtokok mellett a pusztákat is, Benét következetesen possessio-nak emlegették. Valószínűleg a XVI. század első felének a harcai során néptelenedett el. A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása szerint lakatlan puszta volt, ahol a gyöngyösiek szántóföldjei feküdtek. Ha a lakosság el is tűnt, a malmok megmaradtak. 13 darabot találtak itt. 74 Bene osztozott a Rozgonyi birtokok sorsában. 1447-ben Rozgonyi György és Sebestyén tiltakoztak, mert rokonuk, István temesi ispán fia, János Benét Antalnak, trombitásának és társainak adta. 75 Antal és társai azonban nem lettek birtokosak itt, mert a falut továbbra is a Rozgonyiak kezén találjuk. Az a tény, hogy János a trombitásának akarta a települést adni, mutatja, hogy milyen mértékben csökkent ennek a birtoknak a szerepe a főúri család tulajdonában lévő falvak között. Benére mind az idősebbik, mind az ifjabbik ág igényt tartott. 1497-ben a romos várral együt Kanizsai Györgyé, aki az idősebb ágból származó Rozgonyi László özvegyét, Bánfi Erzsébetet vette nőül. Tőle Drágfi Bertalanhoz, majd 1518-ban Perényi Imre nádorhoz került a falu, aki Göngyöst, Halászt és Benét 8000 forintért vette meg Drágfi Bertalantól. A Rozgonyi család utolsó sarja, idősebb ágbeli István hiába kísérletezett a jószág visszaszerzésével. Amikor 1519-ben örökösödési szerződést kötött vejével, Bátori Andrással, a számba vett jószágok között Benét is felsorolták. A következő évben, amikor II. Lajos király Bátori Andrást és Györgyöt megajándékozta az elhunyt Rozgonyi 67. DL. 12260., DL. 12729., DL. 12725., DL. 13170., DL. 13741., DL. 3022., ENGEL Pál 1977. 71-72. 68. DL. 20521. 69. SZABÓ József 1984. 136., ENGEL Pál 1977. 97. MÁLYUSZ Elemér 1984. 71. 70. DL. 12729., DL. 13163., DL. 13170. 71. vö. előző jegyzet. 72. DL. 13163., CSÁNKI Dezső 1890-1913. 1. 46., 84., ENGEL Pál 1977. 71-72. 73. DL. 14079., DL. 23531., DL. 22053., DL. 20055., DL. 20521., DL. 20877. 74. DL. 20055., DL. 3022., DF. 208664., DL. 7497., DL. 88893. FEKETE Lajos 1968. 43. 75. DL. 14133.
