Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szemán Magdolna: „Székesfejérvár juta pogánságra” (Erkölcsi példázat és história Wathay Ferenc költészetében.)

Elhagyjatok, kérlek némely olasz formát, Kiváltképp amaz hosszú farkú szoknyát. W.ÉK63. Ezúttal is a nők viselkedését támadja: Nemesasszonyok is jók csak az cifrákba, Maga ha néznének mint pávalábokra. W. ÉK 122. Megbotránkozással és kegyetlen csipkelődéssel említi Itália bűnös szokásait. Főleg Velence és Róma erkölcstelenségét ítéli el. Csípős, olykor gyilkos hangnemben fejti ki ellenséges véleményét csaknem kilenc versszakon keresztül: Országok mert rakva az förtelmességvel, Velence tizenötezer szömélyekvel, Teljes, nyilvánvaló híres asszonynéppel, Keményt kereskednek kik mindkét felekvei. W. ÉK 123. Boldog, szent Rómában háromannyan megént, Egyebütt is láthadd, mint mi, az sok fövényt. uo. Úgy tűnik, hogy* a XXIV. énekben a részletek szokatlan gazdagságával Wathay gondolkodásmódjának protestáns motivációi kerülnek előtérbe. A költemény keserű hangon ábrázolja a jelen valóságát: „Minden fegyveredtűi mert abban fosztatál, Idegen nemzetnek oltalmára jutái." (W. ÉK 118.) Amikor a dicsőséges múltat eleveníti meg, a szerző előadásmódja, költői hangneme patetikus, hazafias-politikai elkötelezettségű: „. . . Régen Európának ki valál csillagja, Avagy ez világnak tüköré s zászlója, Az jó, tisztességes hírnek kívánója." (uo.) A vágyott jövő megfogalmazására is a múltból állít elő követendő példákat: „Némelyik olyan lesz, mint egy Kinizsi Pál, Bátran, mint Báthori István, némely feláll, S ki jó Hunyadiként ellenségre talál, Mint az éh oroszlán, prédát ugy hajigál." (W. ÉK 124.) A nemzetostorozó szándék tanító célzattal párosul a krónikásénekben olyan módon, hogy a XVI. századi prédikátor- és jeremiádköltészet hangjai mellett a XVII. század folyamán oly nagy sikert aratott gúnyiratok korai példáinak hangja is megcsendül a műben. A XVI. század végén a bibliai ihletésű prédikátor és krónikás költészet, és a nyomtatásban megjelenő hitvitázó irodalom azt a sajátos történelemszemléletet alakította ki, amelyben igen fontos szerepet kapott a magyar nemzeti sorskérdések vizsgálata és összegezése. Ennek kisugárzása egészen a XIX. század közepéig tart: a dicső múltnak és a sivár jelennek az ütköztetésében perfektuálódik, és természetesen az alkotók műveltségének megfelelően nemcsak színeződik, de némileg módosul is. A Szigeti veszedelemben Zrínyi is ezt a történelemszemléletet viszi tovább, de úgy variálja, hogy kialakítja a menynyiség-minőség fogalmát. Berzsenyi A magyarokhoz című (Romlásnak indult . . .kezdetű) költeményében a történelmi igazságot a nemzeti önvád és a pusztulás nagyerejű képeivel fogalmazza meg. Kisfaludy Károly a „Mohács"-ban a bukás okait vizsgálva jut el a nemzeti önkritika szükségességéhez. Kölcsey Himnuszában tudatosan a bujdosó prédikátorok korába helyezi mondandóját, és a százados szenvedés jogán eseng egy jobb jövőért. A Wathay Énekeskönyvében található alkotásokat a műfajok sokszínűsége jellemzi. Ami a tematikai gazdagságot illeti, lírai alkotásai között egyaránt akadnak istenes 312