Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Pálosné Nagy Rózsa: Madárfogás lépvesszővel a gyöngyösi határban

7. kép. Csapókalitka összekenné magát a ragadós léppel, miközben szárnyait csapkodva mindenáron szabadulni szeretne. A csapóval (fogó kalitkával) történő madárfogás a következőképpen megy végbe. A kalitka alján hosszában kis rúd van elhelyezve, ez a rúd egy pecekkel van összeköttetésben, ami az ajtót működteti. Az ajtó fölhúzott állapotban a pöcökkel van kitámasztva. A kalitka alját és környékét a madarász teleszórja magokkal. A madár igen óvatos természetű, először csak a kalitka környékén csipeget, egy idő után azonban egyre bátrabb lesz, mindig közelebb merészkedik a kalitkához, és végül - sok magot látva - beugrik abba, ráugrik a kis rúdra. Amint a rúdra ráugrott, a pecek kioldódik, az ajtó lecsapódik és a madár rabul esik. Ennek a madárfogási módszernek az az előnye, hogy a madár nem lesz lépes, tiszta marad. Mindebből láthatjuk, hogy a madarászok számtalan variációt alkalmaznak azért, hogy minél eredményesebbek legyenek. A madarászás nagyon élvezetes, izgalmas, sok türelmet kívánó foglalatosság, reggeltől napnyugtáig lehet gyakorolni, mégis a legalkalmasabb és legeredményesebb időpont a délelőtt 10-11 óra, és a délután 2-3 óra közötti, lehetőleg napfényes idő. Ugyanis a madarak szívesebben mozognak jó időben. Esőben nem is mennek madarászni, mert úgysem lenne eredmény. Az így fogott madarakat otthon kalitkába zárják, s vagy megtartják, vagy eladják. A megtartott madarak eledelül napraforgó magot kapnak, naponta egy kávéskanállal. A rabságba került madár kezdetben nem énekel, de kb. két hónap elteltével megszólal, énekelni kezd a madarász nagy gyönyörűségére. Az olyan madarat, amelyik két hónap után sem énekel, szabadon engedik. 303