Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában
421 darab 2-6 éves sertést hajtottak makkoltatni Lúcfalvára, amelyért minden sertés után 5,30 makkbért fizettek. 90 1729-ben a gyöngyöspataiak Lónyabányán makkoltattak, a Borsod megyei Lövő községből pedig a Herecsényhez közel fekvő Táb pusztára mentek makkoltatni. 91 A makkoltatás tartama a terméstől függött. A ságújfalusiak 1764-ben két hétig, Becskén pedig tíz hétig makkoltattak 1831-ben. 92 A makkra hajtott sertések őrzésére külön bérért fogadtak pásztort. A ságújfalusiak 1764-ben minden sertés után egy garast fizettek hetenként, azonkívül élelmet és bocskort biztosítottak részére. 93 Általában azt a pásztort választották meg kondásnak, aki a falu sertéseit tavasztól őszig legeltette. A károk megelőzése miatt az volt a gyakorlat, hogy a kanásznak egy-két legény vagy gazda segített az őrzésben. 94 A makkos erdőben tartózkodó sertések éjszakai egyben tartására és védelmére akoli építettek. A jászberényiek 1790-ben, amikor Lúcfalván makkoltattak, sorompófákból állították össze a sertésakolt. 95 A XIX. század elejétől a makkoltatási lehetőség fokozatosan csökkent. Az erdő nagyobb arányú pusztítása már a XVIII. század közepén megindult, amikor a nagyobb földbirtokosok a szántóföld bővítése érdekében az erdők jelentős részét kivágták. Később a kisebb birtokosok is az uradalmi erdők nagyarányú irtásával növelték termőföldjüket. A makkos erdők fogyatkozásával a makkoltatás lehetősége is összeszűkült. A parasztok sertéseiket csak a közbirtokossági erdőkben makkoltathatták. Makkos erdeje azonban már kevés közbirtokosságnak volt ebben az időben. Néhány uradalom megengedte, hogy erdejében makkoltassanak, de ezért nagyon magas makkbért kellett fizetniök. 96 Zólyomi /ózse/cserhátsurányi gyűjtésében leírja, hogy a makkoló nyájat novemberben hajtották ki a falutól három kilométerre fekvő erdőbe. A kondás a terelésben segítő gazdákkal közösen elkészítette a tövis garádot, amelyben a sertések éjszaka tartózkodtak. Ehhez közel építették fel a pásztorkunyhót fából, majd földdel beborították. Belül három fekhelyet alakítottak ki: a pásztornak, az őrzésben soros gazdának és a vendégnek. A kondás élelmezéséről mindig a soros gazda gondoskodott. A sertések 8-10 hétig voltak a makkon. Előfordult, hogy némely gazda böllért is vitt magával és a hízott sertést ott az erdőn leszúrták, úgy vitték haza kocsival. Ha lehetett, a makkon hízott sertést nem vágták le mindjárt, mert kevés volt a zsírja, hanem otthon még néhány hétig kukorica-, árpadarával és főtt krumplival hizlalták. 97 A makknak nemcsak a sertéshizlalásban volt jelentős szerepe, de az Északi-középhegység területén széles körben felhasználták a juhok teleltetésében is. Szabadfalvi József és Paládi-Kovács Attila számos adatot sorakoztat fel a juhmakkoltatás gyakorlatából. 98 A gömöri községek mellett a Bükk hegységből, a Sajó és Bódva völgyéből, a Cserehátról őrzi az emlékezet a juhmakkoltatás módját. Elsőként Hunfalvy János ír erről Dél-Gömörből: „Makktermő években nagyszámú birka is tartatik, gyakran több hónapon át a makkon, részint az erdőben, részint az istállóban." 99 A makkról azt tartja a palóc juhász, hogy „amíg három szemet talál belőle a birka, addig megtartja az erejét. Főleg a tölgymakkot kedveli, de megeszi a bükkmakkot is. Ahol kevés volt a makk, a 90. NML IV. 33. Fiscalia, 1791/68. Közli ZÓLYOMI József 1985. 239. 91. NML IV. 33. Fiscalia 1792/78/130.; 1792/68/101. Közli ZÓLYOMI József 1985. 239. 92. NML IV. Inqvistitiones, 1768/98.; Közgyűlési jegyzőkönyv. Közli ZÓLYOMI József 1985. 239. 93. NML IV. Inqvisitiones, 1768/98. 94. ZÓLYOMI József 1985. 240. 95. NML IV. 33. Fiscalia 1791/68. 96. ZÓLYOMI József 1985. 240. 97. ZÓLYOMI József 1985.241. 98. SZABADFALVI József 1963. ; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 99. HUNFALVY János 1867. 252. 289
