Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

hó alól is kitúrta a makkot. A nyájak estére hazajártak, s otthon árpadarával, krumplival, tökkel pótolták a makkot.

78 Mátrabalián az úrbérrendezés előtt szabad makkoltatás volt, de ezért minden jobbágy évente egy hizlalt sertést adott urának.

79 A gyöngyösiek még a XIX. század végén is a mezőváros makkos erdőiben hizlalták sertéseiket. A makkoltatás joga a faizáshoz hasonlóan minden gyöngyösi lakost megilletett, de ezért időszakonként változó összeget, illetve természetbeni tizedet kellett fizetniök. 1706-ban határozatot hozott a városi tanács, hogy a „Mátrán az Város lakosainak sertés marhainak ha az tizet fel nem haladja kinek kinek szabados őriztetése engedtetett."

80 Aki tíznél több sertést akart makkoltatni, még ha gyöngyösi lakos is, tizeddel tartozott. 1738-ban az egy esztendőn felüli sertések után 5 dénárt,

81

1748-ban 8 dénárt

82 fizettek a város lakosai. Makkérés idején a városi tanács esztendőnként kiküldött egy bizottságot a bíró vezetésével, akik felmérték, hogy a várható makktermésen hány sertést hizlalhatnak. 1797. augusztus 26-án a bizottság megállapította, hogy azon az őszön 400 sertést hajthatnak a makkra. Ezért a tanács elhatározta, hogy a Mátra-cédulával rendelkezők két-két sertést makkoltathatnak, darabját 45 krajcárért. Ha nem lenne 400 sertés, akkor először a Mátra-cédulások hajthatnak többet, sertésenként egy forintot fizetve, másodsorban a cédulával nem rendelkezők ugyanannyiért.

83 A szabályozás ellenére gyakori lehetett az engedély nélküli makkoltatás, mert 1767-ben rendeletet hozott a városi tanács, hogy a „Benei erdőbe engedély nélkül felhajtott sertésekből tulajdonosonként számolva egy-egy jószágot vágassanak le és adják oda a Benén levő, s árok tisztító városi munkásoknak."

84 Bő makktermés esetén a város más községek lakosainak bérbe is adta az erdő bizonyos részét makkoltatásra. A visontaiak pl. 1854-ben 80 pengő díj ellenében vették két hónapra bérbe a bükkös erdőket.

85 Az egri püspökség gyöngyössolymosi makkos erdőibe 1730 körül messze földről hajtották a sertéseket. Tóth Mihály felnémeti kondás húsz esztendőn keresztül őrizte a püspökség és Bossányi uraság füzesabonyi, meg klinóci (Hont megye) sertéseit a solymosi Mátrában.

86 A Nógrád megyét bemutató XVIII. századi leírások fontosnak tartották megemlíteni, hogy ez a vidék makkos erdőben bővelkedik, a sertések ezreit hizlalják fel a makkon, amelyből jelentős hasznot húz az itt élő lakosság.

87 Radványi Ferenc 1710-1716 között készült monográfiájában írta: „. . . a Cserhát erdei olyan bőkezűséggel kínálják makkos legelőiket a sertéseknek, hogy e tájék lakosságának ebből adódik egész évi megélhetése, ugyanis a makkon hízott ártányokat egész kondákban terelik a bányavárosokba, s ott el is adják valamennyit."

88 Nógrád megye erdői a XVIII. században a szomszédos megyék makkoltatási központjai voltak. Az uradalmak és a jobbágyok felesleges makkos erdőikbe szívesen engedték be a más megyéből érkező sertéseket, hiszen a makkért fizetett összeg jövedelmet biztosított részükre. Az árokszállásiak pl. 1790-ben száz sertést makkoltattak Kazáron.

89 A jászberényiek ugyanebben az évben 78. Saját gyűjtés. 79. SOÓS Imre 1975. 359. 80. HML Gyvkj. V-101/a. 2. k. 388. 81. HML Gyvkj. V-101/a. 4. k. 387. 82. HML Gyvkj. V-101/a. 5. k. 23. 83. HML. Gyvkj. V-101/a. 8. k. 17-18. 84. HML Gyvkj. V-101/a. 6. k. 121. 85. HML. Gyvl. XCV/12. 86. NAGY Gyula 1964. 86. 87. ZÓLYOMI József 1985.239. 88. RADVÁNYI Ferenc 49. sz. jegyzet. 89. Nógrád Megyei Levéltár (NML) IV. 3. Nógrád vármegye nemesi közgyűlési iratai 1/1791/48. Közli ZÓLYOMI József 1985. 239. 288