Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

sertéseket. Diósgyőr urbáriuma szerint (1768) a helyi jobbágyok „minden darabból hat kraiczárral kevesebbet fizessenek az vidékieknél."

69 Cserépfaluban szeptemberben szervezték a makkos nyájat. Mezőkövesdről és más közeli falvakból külön nyájakat is fogadtak a makkra. A részben fedett disznókarám mellett volt a pásztorok kunyhója. Itt a 30-as évek végén szűnt meg a makkoltatás. Kisgyőr erdeje az 1950-es évek végéig fogadta makkra más falvak sertésállományát is, de még az 1970-es években is előfordult, hogy a tsz sertésnyáj át kihajtották a makkra. A legeltetési társulat nyár végén mérte fel a várható makktermést, és ettől függően 300-400 darab sertést makkoltattak szeptembertől karácsonyig, legfeljebb január közepéig. Évente általában 100-150 sertést fogadtak a szomszédos falvakból is.

70 „A palóc tájak régi állattartását az erdei makkoltatás jellemezte" - írja Manga János.

n A keleti-palócok, a barkók körében is a makkos erdők biztosították a sertéshizlalás alapját. Domaházán különösen jelentős volt a sertésmakkoltatás. Az Elek had kondáját, kb. 100 sertést még az 1930-as években is szeptembertől karácsonyig makkon legeltették a Bolhád hegységben, az Ózd-Pétervásári dombvidéken.

72 Sajópüspökiben nemcsak a hízó járt a makkra, hanem a hazajáró nyáj is az első világháborút követő évekig. A századfordulón a királdi erdőbe is hajtották a jószágot makkra. Sajóvelezden ősszel az erdőbe járt a makkos konda, és miután félig meghízott, novembertől otthon etették kukoricával, darával. Járdánházán a nyári kondás őrizte a makkos disznót, szabadon járták a magánerdőket. A kondás sorba tartást kapott: egy-egy kenyér, meg a napi főtt étel. Ragályon még a két világháború közötti években is makkoltattak, ift a kondással egy soros gazda is őrizte a nyájat.

73 Felsőnyarádon és Gömörszőlősön századunk húszas éveiig igen jelentős sertésmakkoltatás folyt. A jószágot kint tartották az erdőben, s hetenként csak egyszer hajtották haza. A sertésmakkoltatás Gömör megye szinte minden községében szokás volt. Az olyan falvak lakói, akik nem rendelkeztek erdőterülettel, azok vagy nem makkoltattak, vagy makkos erdőt béreltek. Esetleg lopva behajtottak mások erdejébe, illetőleg szedték a makkot, és otthon etették fel az állatokkal. Az ősszel és tél elején erdőben legelésző sertések részére építményt nem emeltek, csak a makkos kondásnak volt kunyhója.

74 Albert Ferenc 1868-ban jellemzően ír a Heves megyei makkoltatásról: „Ezen tölgyerdőkben nagy mennyiségű . . . makk terem. Továbbá a Mátra északi oldalán a terjedelmes bikkesek is sok bikkmakkot szolgáltatnak, mely ugyan minőségre nézve a tölgymakknál jóval hátrább áll . . . Jobb makktermő év egy időtől óta nem gyakori, minthogy a makkok a kései fagyok által megsemmisíttetnek, de ha ezen váratlan vendég elmarad s a hő meg nem üti - ezen erdőkben több ezer sertés hizlaltathatik: ha a makktermés kevésbé sikerül, akkor is nagy mennyiségű sertés és birka táplálkozik őszi holnapokon át ezen erdőkben."

75 Bodonyban a földesúr a XVIII. század elején a makkon hizlalt sertések tízede ellenében át szokta engedni a makkoltatás jogát a falu gazdaközönségének. Ilyenkor a bodonyiak saját sertéseiken kívül más falubeliekét is elvállalták hizlalásra. Egy-egy gazda 30-40 sertést is makkoltathatott.

76 A nagyarányú hajdani makkoltatás emlékét őrzi a határban a Disznókosár dűlőnév.

77 Az emlékezet szerint a faluban öt nyáj disznó volt. Az 1950-es évekig a makkos erdőkbe is kihajtották a sertéseket, a jószág a 69. MÁD AI Gyula 1965b. 374. 70. VIGA Gyula 1986. 43-46. 71. MANGA János 1979. 69. 72. SZABADFALVI József 1972. 308. 73. Saját gyűjtés. 74. SZABADFALVI József 1972. 309. 75. ALBERT Ferenc 1868. 407. 76. SOÓS Imre 1975. 117. 77. HMLU.46.. 287