Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

2. a) Erdei teleltetés, lombtakarmány Az északi hegyvidéken az állatállomány teleltetésében, illetve téli takarmányozásában is fontos szerepet játszott az erdő. A Szabadfalvi József 'által passzív takarmányozásnak nevezett ősi szisztéma egyik megnyilvánulási formája az erdős, hegyes területek téli legeltetése, ahol a nyáron dúsan megnőtt természetes vegetáció biztosít téli takarmányt. A szántóföldi takarmány termesztés elterjedéséig a téli takarmányt a magasra nőtt, lábon megszáradt fű, az avar mellett a falomb és az erdei gyümölcsök, elsősorban a makk szolgáltatta.

33 A Zempléni-hegységben a magyar juhokat még a XIX. század első évtizedeiben is az erdőben teleltették, a jószág igen kevés takarmányt kapott.

34 A Mátra és a Bükk északi területein, a barkók nagyarányú juhászatának téli takarmányozása ugyancsak az erdőhöz kapcsolódik. A keleti-palócok a XIX. század végéig jelentékeny számban tenyésztettek a telet jól bíró magyar juhot. Ezt egész télen át az erdőn tartották. PaládiKovács Attila kutatásaiból

35 tudjuk, hogy enyhe tél esetén és takarmányszűk esztendőkben még a XX. század közepén is az erdőt járták. Sokszor az anyajuhot is csak január elején hajtották haza. A palóc nagycsaládok juhászai a tarló legeltetése után, ősszel hajtottak vissza az erdőbe, ahol a különféle vadgyümölcsök (vadkörte, vadalma) vártak a nyájra. A juhász felmászott a gyümölcsfákra és lerázta, bottal leverte a vackort és a vadókát. Összeszedte a juh az őszi és téli erdő gombáit is, de kedvelt eledelük volt a buróka (borókafenyő). A juhászok a fára mászva baltájukkal vagdalták le а fagyöngyöt az oda sereglő nyájnak. A juh télen kikaparta a hó alól is az avarlevelet, felszedegette a fáról lehulló mohát és rágcsálta az előző évi hajtásokat. Az erdőn telelő juhnyáj azonban csak szegény makktermő években szorult az avarra és a faágak rágcsálására. A Mátra vidékén e század elejéig szokásban volt, hogy ha tél végén elfogyott a takarmány, az éhező állatokat a falvakból a Mátra erdeibe hajtották. Ott fiatal hajtásokat, rügyező ághegyeket vagdostak le és a helyszínen halomba dobálva etettek fel.

36 A fagyöngy a Börzsönyben is állandóan használt takarmány volt. Főleg a disznóknak szedték, zsákokban hordták haza. A juhászok, kondások a fára is felmásztak vagy egy hosszú rúddal verték le a fagyöngyöt.

37 A lombtakarmányt az istállózó állattenyésztésben is használták, különösen takarmányszűk esztendőkben. Nagyobb mértékű alkalmazása a XIX. század végéig jellemző Észak-Magyarországon, de alkalmi előfordulása még a XX. század közepén is megfigyelhető.

38 A zempléni hegyvidék falvaiban ínséges esztendőkben tavaszi rügyfakadáskor a fák leveleit, rügyeit vágták le, és takarmányként hasznosították. Sok hegyközi faluban szedték tavasszal a fák fiatal hajtását, a tőgyfagyüvést, bikkfagyüvést, mogyorófagyüvést és a fák rügyeit, a gyöngyöt, majd szalmával felszecskázva etették. Száraz, aszályos években szedték nyár végén a gyenge hajtású tölgy- és bükkfalombot. Háton hazahordták és megszárítva téli szükségtakarmányként elsősorban a kecskével, de szarvasmarhával is etették. Filkeházán és Nagyhutában vízzel leforrázva, esetleg korpával megszórva takarmányozták. Füzéren szénával vegyítve etették a falombot. A Hegyközben elsősor33. SZABADFALVI József 1970. 60-62. 34. OLÁH József 1962. 238-39. г 35. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 112-115. 36. TAKÁCS Lajos 1975. 371. 37. E. FEHÉR Julianna 1957. 281. 38. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1983. 199. Vö.: PETERCSÁK Tivadar 1977. 305. 283