Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

Petercsák Tivadar • AZ ERDŐ SZEREPE ÉSZAK-MAGYARORSZÁG NÉPI ÁLLATTARTÁSÁBAN Az állattartás a magyar népi kultúra egyik legjobban feltárt területe. Ezt a szinte könyvtárnyi publikáció, a nagy táji és tematikus monográfiák mellett a résztémákat feldolgozó tanulmányok egész sora igazolja. A kutatástörténeti áttekintések során többen felhívták a figyelmet a népi állattartás tanulmányozásában meglévő aránytalanságokra és feladatokra. Tálasi István már 1936-ban, a bakonyi pásztorkodásról írott munkájában jelzi, hogy az alföldi állattenyésztés vizsgálata mellett behatóbban kell foglalkozni a domb- és hegyvidékek kutatásával.

1 A külterjes állattenyésztés tanulmányozása során Szabadfalvi József \s többször említi, hogy kevéssé ismerjük az erdő és az állattartás kapcsolatát, pedig hazánk középhegységi területein lényegében mindenütt erdei pásztorkodás folyt.

2 Az 1960-as évektől ő irányította a figyelmet a középhegységi állattartásban meglévő extenzív sajátosságok feltárására. Kutatási eredményeit a sertés- és juhmakkoltatásról, az Alföld és a hegyvidékek között pásztormigrációról írott tanulmányaiban foglalta össze.

3 Az ő eredményei mellett - az országos áttekintést mellőzve Balassa Iván,* Paládi-Kovács Attila,

5 Viga Gyula

6 és Petercsák Tivadar

1 Észak-Magyarország erdei állattartásával foglalkozó dolgozatait kell kiemelnünk. Észak-Magyarország a vulkáni eredetű Börzsöny, Cserhát, Mátra és a Zemplénihegység mellett a karsztos Bükkből és a hegyek közötti dombságokból, medencékből áll. A hegyeket, sőt a dombvidék egy részét ma is összefüggő erdőtakaró, főleg tölgyes és bükkös borítja. Az erdő a vidék története során koronként és a helyi geográfiai, ökológiai viszonyoktól függően változó intenzitással, de mindig meghatározó szerepet játszott. A hegységek irtásain települt falvak határának 80-90%-a erdő, s ez a lakosság életmódját alapvetően befolyásolja. A hegyek lábától felfelé haladva egyre kisebb területre szorul a mezőgazdálkodás, és az erdő bír nagyobb jelentőséggel. Az erdő élelmet, tüzelőt, munkalehetőséget, az irtás révén szántóföldet, a mezőgazdasági és háztartási eszközökhöz, valamint az épületekhez alapanyagot, és nem utolsósorban a háziállatoknak legelőt és takarmányt biztosított. Témánkhoz főleg a XVIII-XX. századból rendelkezünk olyan történeti és recens adatokkal, melyek alapján megállapíthatjuk, hogy a vidék lakossága az alábbi formákban hasznosította az erdőt az állattenyésztésben: 1. az erdei tisztásokon, fák között történő legeltetés, 1. TÁLASI István 1939. 9. 2. SZABADFALVI József 1970. 30-31.; Vö.: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 42. 3. SZABADFALVI József 1963., 1968., 1970., 1972., 1984. 4. BALASSA Iván 1973. 5. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965., 1982., 1983. 6. VIGA Gyula 1981., 1985., 1986. 7. PETERCSÁK Tivadar 1977., 1978., 1982-1983., 1983., 1984. 279