Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései
tek leginkább, hogy takarítsuk le a csizmákat, különösen meg a botost, ha az volt rajtunk, azt meg egyenesen vessük le, ne vigyük be a házba, hogy ott aztán kiolvadjon. De hát a letisztítás nem igen ment, különösen a pulyák hordtak be mindig sok havat, jeget a házba, aztán lett nagy sár, meg víz, meg veszekedés is, mert az asszonyok soha se hagyták szó nélkül. Mink is felszórtuk a házat homokkal, meg néha szalmát is vittünk be, aztán mostanság már inkább papírt dobunk le a földre, olyan nagy dobozfedeleket . . . mert igaz, ami igaz, hogy a házba vitt sár igen kellemetlen volt, hidegítette a házat, akárhogy is fűtöttünk . . ." 50 A házba behordott nemkívánatos nedvességgel, vízzel kapcsolatosan kell szólnunk arról is, hogy a ház és egyéb építmények, például az istálló nedveződésének megakadályozása erőteljesen befolyásolja az udvar, a járda, az utca megfelelő víztelenítését, sártalanítását is. A háztartások mindegyikében, a benne folyó munkáktól függően, bizonyos mozgásrendszer alakult ki. Ennek a mozgásrendszernek az útvonalait minden körülmények között vízteleníteni, biztonságosan járhatóvá kívánták tenni. Ez a víztelenítés sokszor közvetlenül is szolgálta a ház megvédését a nedveződéstől. Télen a havat mindig elsőnek kell elhányni a ház körül. Nemcsak azért, hogy a hó ott elolvadva ne nedvezze a falakat, hanem azért is, hogy a ház könnyen körüljárható legyen. Az udvar legfontosabb útja a kúthoz vezetett. Ezt mindig valamivel burkolták is, de mindig el is takarították - hótól, jégtől. Igyekeztek mindig szárazon tartani, hogy könnyebben és biztonságosabban használhassák, hogy minél kevesebb nedvességet vigyenek be róla a házba. Vízmerítésnél, vízhordásnál különösen kellett ügyelni arra, hogy a felhúzott vagy egyébképpen szerzett vizet ki ne loccsantsák, sarat ne képezzenek, már az úton se, a kút közelében se, és természetesen a házban se. Ahol különben is a vizesvödörnek, kantának külön helye volt: a vizespad. A járda tisztán, szárazon tartása ugyanezt a célt szolgálta. Mint ahogy az útnak a házhoz, portához tartozó részének a karbantartása is. Pédául azzal, hogy a sáros, vizes úton át salakból, kukoricaszárból stb. átjárót csináltak. A harmadik védekezési mód olyan építési eljárások alkalmazása, épületrészek létesítése volt, amelyek kizárólagos funkciója a nedveződés megakadályozása, csökkentése volt. Ezek egyikérői-másikáról már az eddigiekben is volt szó, azonban a könnyebb áttekinthetőség kedvéért szükségesnek látszik itt, utolsó fejezetként összefoglalóan is megemlékezni róluk. A különféle nedvesedést gátló, a nedvesedés terjedését akadályozó eljárások, módszerek közül ezúttal azokkal az építészeti megoldásokkal foglalkozunk csak, amelyek hivatva voltak a vizet távol tartani az építményektől, hogy megakadályozzák a különböző épületrészek nedvesedését. Ezek közül az eljárások közül már említettük a házhely feltöltését. A feltöltéshez szorosan hozzátartozik a falak lábazatának külön körbetöltése vagy tapasztása, sőt téglával, cseréppel való borítása. Ez а fallábpadka megakadályozza, hogy az eső vagy a tetőről lecsorgó olvadásié a falhoz jusson, hogy ott felszívódjon. Ezért ezeknek a falpadkáknak szerves részei az aljuknál kiképzett csatornák, amelyek a felfogott vizet elvezetik. A falak vizesedését gátolják az ereszek is. 51 A jól megépített háznak azon az oldalán szélesebb ereszt építenek, ahonnan a legtöbb esőt várják, ahová leggyakrabban veri a szél az esőt. Az ereszekről lecsorgó vizet eredetileg a fallábpadkák csatornáin vezették el. Napjainkban már általánosan használatosakká váltak az ereszcsatornák (amelyek a cserépfedéssel párhuzamosan terjedtek el). Az ereszcsatornák vizét aztán földi téglacsatornák vitték tovább, minél meszszebbre az épülettől, amennyiben nem fogták föl hordókban, újabban betonkádakban, mosóvízként. Az ereszcsatornák alkalmazásának napjainkra számos alföldi helyen kialakult egy érdekes módja: a ház oldalától messze, esetleg nagyobb távolság, például teljes járda áthidalásával készült ereszcsatornát, illetőleg esővízcsövet használnak. Az 50. Vámospércsi adatközlő: 1966. Bálint Imre 75 éves. Malom utca 26. 51. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 50-54.; 68. 272
