Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései

vagy padlógerendákat, amikre aztán a padlódeszkákat rászegezték, ebbe a vastag, száraz homokba ágyazták. A padlózás mindennél jobban érezhetően szolgálta a szárítás ügyét; önmagában nagymértékben akadályozta a nedveződést. Ilyen szempontból különösen hatékonynak mutatkozott az úgynevezett hajópadló alkalmazása, illetve a hajópadlódeszka használata. A hajópadló lényege az volt, hogy az egyes padlódeszkák pereme, illetve hornya segítségével egymásba illesztődtek. Ezáltal az egész padlófelület rés nélküli, egységes felületet képezett. A deszkapadlók különféle kezelési, tisztántartási eljárásai (például sűrű olaj festékkel való lefestese, viasszal való beeresztése, különféle szőnyegekkel való letakarása stb.) ugyancsak fokozták a helyiségek száradását, és jelentősen hozzájárultak a nedveződés csökkenéséhez. A másik, a földhöz hasonlóan régi, ősidőktől fogva használt építési anyag a fa. A faépítkezés elsősorban erdős vidékeken, fában gazdag területeken terjedt el.

40 Minthogy a fa lényegesen kevésbé nedveződo, mint a föld és a földből készített építési anyagok, a száraz lakás biztosítása szempontjából való fontosságára hamarosan rájöttek. Megmutatkozott ez abban is, hogy korai, kezdetleges föld alapanyagú építkezéseinknél is szívesen alkalmazták. Az úgynevezett paticsfal például lényegesen kevésbé nedveződött, mint a tiszta földfal, s ha elnedveződött is, könnyen tehettek ellene. A paticsfal aljáról lehántották a nedves tapasztást és újjal, száradóbbal pótolták. A fa nedveződést gátló szerepének talán legbeszédesebb bizonyítéka népi építészetünkben az úgynevezett talpas építkezési mód, amikor is a talajra fektetett vastag, széles gerendák, a talpak, amiken a falak állnak, felfogják a vizesedést, megakadályozzák a falak nedvesedését.

41 A baranyai Sósvertikén szépen meg is fogalmazták ezt, mondván: „Most is elkelne a talp, mert mindenféle szigeteléssel felveszi a versenyt, de hát manapság már sehol sincsenek olyan fák, amikből kitelnének a talpak. Ezeket a fákat már régesrégen kiirtották. "

42 A talpas házakban tapasztalható nedvességet nem is a falaknak tulajdonítják, hanem a földes padozattal, a ház földes voltával magyarázzák: „Akárhogy is töltötték föl a ház belsejét, meg döngölték meg, a talajvíz csak fölszívódott. Attul nedves, meg hideg a talpas házak földje, nem mástul."

43 A hegyvidéki tiszta faépítkezéseknél látszik, hogy valóban ez a helyzet. A kőtalajra rakott fapadló egyformán száraz marad a különböző technológiákkal épített fafalakkal együtt. A faépítmények faláirtak betapasztása is ezt igazolja: a faépítmények tapasztásai kiszáradnak és szárazon tartják a falakat is. A fával-földdel, illetve földkészítményekkel vegyes építkezési módokra is érvényes ez a megállapítás, de különösen vonatkozik a fa és kő vegyes építkezésekre. A fa, ha valamilyen okból következően meg is nedvesedik, gyorsan megszárad és nem terjeszti a nedvességet. Különben is számos eljárással fokozzák a földbe kerülő faépítőelemek-ágasok, gerendák, oszlopok stb. -szárazon maradását. Legáltalánosabb, hogy a faoszlopok, gerendák, ágasok földbe kerülő végeit, a szükséges magasságig, víz át nem eresztő, víztaszító anyagokkal-szurok, olaj, kátrány-bekenik, telítik. Gyakori az égetés is. Az égetés hatására a fa végek elszenesednek, és nem tudják felszívni a vizet, nem nedveződhetnek. Arról is van tudomásunk, hogy a földbe kerülő ágasok, gerendák alá, a földbe lapos követ vagy jól kiégetett téglát tettek, illetve tesznek még ma is. Nemcsak azért, hogy az ágas, a gerenda jobban álljon, hanem azért is, hogy nehezebben vagy egyáltalán ne nedveződjön. 40. BARABÁS Jenô-GILYÉN Nándor 1979. 3&44. ; BANNER János 1911.135-136. 41. KISS Géza 1937. in. 23-31.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979.25., 40. 42. Sósvertikei adatközlő: 1966. Varga Lajos 52 éves. Sellye DANKÓ Imre 1971. b. 321-327. 43. BÁTKY Zsigmond 1918.43-44.