Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései

A lakóház építése, bármily kezdetleges legyen is az, elsősorban települési összefüggéseiben vizsgálandó. Természetesen vízgazdálkodási szempontból is ez, a települési viszonyokat elsőrendűen figyelembe vevő kutatási szempont a legfontosabb. Minden településtörténeti, településnéprajzi és népi építkezéssel foglalkozó munka egyértelműen hangsúlyozza és korábban is hangsúlyozta a víz szerepét a település létrejötte, kialakulása, fejlődése, illetőleg a lakóház és egyéb építmények építése, használata szempontjából.

12 Lakóházat, egyáltalán települést csak jó (ivó)víz közvetlen közelében lehet építeni, illetőleg létrehozni. Házaink - amennyiben szórványtelepülésekről van szó -, illetőleg településeink túlnyomó többsége valamilyen víz: tó vagy folyóvíz mel- • lett, sok esetben mindkét partján létesült. A sík vidékekre nézve ez a megállapítás ugyanúgy érvényes, mint a hegyvidékre, ahol az úgynevezett völgy települések maguktól érthetődően igazolják a víz és a település (a ház), valamint a benne folyó élet megbonthatatlan összefüggését. A víz elsőrendűen mint ivóvíz (főző, mosó és állatitató) nélkülözhetetlen. De majdhogynem függetlenül az épület anyagától, az építés technológiájától, a víz magának az építkezésnek is nélkülözhetetlen anyaga. Furcsa ellentmondásnak látszik, hogy a víz, amikor ilyen fontos a települések, a házak és egyéb építmények létesítése, élete szempontjából, az építmények falaiba, padozatába felszívódva mennyire káros is. Itt kell mindjárt, kezdetben megjegyeznünk azonban azt, hogy számos idős, közvetett emlékezés révén a XVIII-XIX. század fordulóját is elérő adatközlőnk (Túrkevéről, Hajdúnánásról és Kötegyánból) szerint a falnedvesség „régen" korántsem volt olyan nagy probléma, mint manapság, vagy amilyenné a közelmúltban lett.

13 Igyekeztek ugyan elkerülni, különböző eljárásokkal csökkenteni, de teljes felszámolására nem törekedtek, az egészségre nézve káros voltát nem hangsúlyozták. Sőt, bizonyos háztisztántartási, takarítási műveletekkel - rendszeresen vizet vagy vízkészítményeket használva (például a ház földjének felmázolása, rendszeres locsolása stb.) - a nedvességet nemcsak megtartották, hanem esetenként növelték is („elveri -locsolással - a ház porát").

14 Arról nem is beszélve, hogy a jól megépített földes, vályog-, sőt vertfalú háznak száraznak kellett maradnia. Olyan kőkeménységű, száraz falazatúnak, mint amilyet Orosházáról Darvas József is érdemesnek tartott leírni, kissé a vályogfal, a vályogépítkezés mentségéül: „Ebből a majdnem 6000 lakóházból mindössze 437 épült kőből-téglából, a legtöbb (3996) vályogból és vert földből, amelyek egészségtelenségét az is fokozza, hogy csak csekély százalékban padozottak. Úgy hiszem, túlzás a földből vert házakat minden körülmények között egészségtelennek mondani. Én láttam már több vert falat lebontani: olyan kemény volt mind, hogy szinte szikrázott belé a csákány. Ha mégis egészségtelen valamelyik, azt a szigetelés és padolás hiánya, de elsősorban a kicsire szabott ablak teszi."

15 A vertfal-vályogépítkezés nemcsak az Alföldön volt ilyen általános, mint Orosházán is, hanem a Dunántúlon is. A Velencei-tó északi partján, a magas partra települt Pátkán például az 1930. évi népszámlálás szerint 492 lakóház állt. Ebből kőből vagy téglából épült 27, míg kő- vagy téglaalapon vályogból vagy sárból 222-t készítettek. Csak vályogból vagy sárból volt a legtöbb: 238. Fából vagy más anyagból pedig mindössze 5 házat csináltak. Ennek az aránynak megfelelően alakultak a fedési anyagok-technológiák is: a 492 lakóházból cseréppel, palával vagy bádoggal fedtek 201-et. Zsindely- vagy deszkateteje volt 7-nek. 12. MENDÖL Tibor 1963.; 1949. 20-28.; Vö.: VIGA Gyula 1986. 13. Túrkevei adatközlő: 1949. Mihályi Imre 62 éves, Nánási János u. 28.; Hajdúnánási adatközlő 1951. Kántor János 60 éves Béke u. 36.; Kötegyáni adatközlő. 1962. Borsód András 78. éves Táncsics u. 22. 14. BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula 1979.179-180.; Vö.: KAPCZÁR Rozália 1978. 15. DARVAS József 1937. 38.