Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

markánsabban rajzolódik ki egy rendszeres erdőmunkával foglalkozó réteg. Vagyoni helyzetük alapján ezeknek is két csoportja tapintható ki: a szegényebbekből kerültek ki az ölfavágók, ölezők (Börzsöny), szlogárok, gyalogok vagy favágók (Bükk), ill. favágók, munkások, gyalogok (Zemplén), a tehetősebbekből pedig а fuvarosok, tengelösök (Börzsöny), furmanok (bükki szlovákok).

IMI Mind az időszaki, mind az állandó erdőmunkások tevékenysége rendszeres vándorlással járt, melynek irányát és kiterjedését az erdőgazdaságok, ill. birtokosok művelési tervei vagy az egyes vállalkozó csoportok alkalmi megállapodásai szabták meg. Azt, hogy e vonatkozásban sem egyszerűen a munkaerőigény automatikus kielégítéséről van szó, igazolják azok az adatok, melyek szerint az egyes erdővidékek kibocsátók és befogadók is a munkaerő-vándorlásban. A zempléni falvak favágói a hegység, ill. az uradalmak távoli vidékeire is elmentek dolgozni. ÓhutáróX pl. elmentek Gömörbe, Aggtelek környékére, Beregszászra, sőt Pécsre is,"

1

' Makkoshotykáról pedig Miskolc környékén, a Sajó-völgyön és Budapest környékén vállaltak munkát.

162 Ugyanakkor az ország más tájairól jöttek famunkások erre a tájra, az emlékezet szerint pl. horvátországi talpfafaragók (glánerok) dolgoztak a Zempléni-hegység erdeiben.

I6- A Bükk-vidékre a múlt században még szlovák favágók is jártak Rudnó, Jarába, Topola tájáról, a bükki favágók viszont bejárták a Zempléni-hegység, a Mátra, a Cserhát, a Börzsöny erdőségeit, s elmentek Szepes és Sáros területére is."'

4 A II. világháború idején Németországban is jártak bükkalji favágók. Távoli tájakat jártak be a gömöri favágók is: a Csermosnya-völgyicket (főleg Kiskovácsvágás, Barka és Lucska lakóit) a Kárpátalja felé fogadták szívesen."

0 Útra keltek a tél folyamán a Mátra favágói is a Mátraalja, Borsod és Nógrád felé,

1

"'' s nagy távolságot jártak be a Börzsöny, főleg Kemence környékének lakói, akik Nógrádtól a Hernád-völgyig bejárták az északi hegyvidéket, a Dunántúlon pedig Baranyától Zaláig és a Bakonyig vállaltak rendszeresen munkát.

Ih7 Ám a Börzsöny-vidék is fogadott idegen favágókat: az 1910-es években - miután az erdőket fakercskedő társulat bérelte ki - Erdélyből (Somkút, majd Bihar megye) román favágó és szállító munkásokat telepítettek ide, akik elterjesztették e vidéken sajátos eszközeiket is."* A favágás és -közelítés mellett rendszeresen eljártak a parasztemberek cserhántásra. a nők és gyerekek pedig az erdészeti csemetésekben vállaltak napszámosmunkát. A kidöntött és leközelített fát gyakran parasztemberek fuvarozták a fatelepekre, depókba, vasútállomásra vagy kikötőkbe. Számos emléke van a szénégetők vándorlásainak, akik a 18-19. században a Felvidék felől áramlottak a Bükk és Zemplén felé,

169 később főleg a bükkiek járták be az Északi-Középhegység területét. Egyéb tevékenységi formák (ipar, bánya) Korábban is utaltam rá, hogy a munkaerő vándorlását már a feudális termelés idején sem csupán a mezőgazdasági munkák indították el, hanem számos más tevékenység is. A két típus között talán a cselédvándorlások jelentenek összekötő hidat, amelyek 16t). PETERCSÁK Tivadar 1982-1983. 384-385. 161. PETERCSÁK Tivadar 1981. 52-53. 162. Bakó Ferenc gyűjtése, 1950. E. A. 2418. 12. 163. PETERCSÁK Tivadar 1981. 53. 164. PETERCSÁK Tivadar 1982-1983. 383-384.; VIGA Gyula 1986. 112. 165. HERKELY Károly 1941. 261.; DOBOSY László 1982. 116. 166. FEJES Katalin 1986. 9: 167. Erdélyi Zoltán gyűjtése, 1957. E. A. 6230. 41.; PETERCSÁK Tivadar 1982-1983. 383-384. 168. ERDÉLYI Zoltán 1958. 389-390. 169. SÁRKÖZI Zoltán 1980. 93. 243