Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

történelemben már a 14. századtól kimutathatók korai formái, de felbukkan a középkorban kontinensünk más térségeiben is. A munkaerő vándorlásának legfőbb mozgatója a mezőgazdaság éves rendje, a vegetáció ciklikussága, s a nyári nagy mezőgazdasági munkák indukálják a legerőteljesebb népességmozgást. Általános érvénnyel fogalmazza meg ennek törvényszerűségét a jeles francia történész. Fernand Braudel: „A termékeny mélyföldek megnyílnak a szegény - gyakran zord, hegyes - vidékek napszámosai előtt, és társulás jön közöttük létre, amelyről számtalan példa . . . bizonyítja, hogy hatalmas erejű életszabály. Ezer meg ezer alkalommal vagyunk tanúi e tömegek lefelé özön lésének."

1 Utalnunk kell azonban arra is, hogy a mezőgazdasági munkák mellett alkalmanként más tevékenységet, olykor speciális szakértelmet is közvetít a nagy léptékű migráció: pl. olaszok dolgoznak az alpesi alagutak és a Szuezi-csatorna építésénél, görög márványfejtők Romániában és Egyiptomban, bolgár ácsok és szerbiai kőművesek vállalnak munkát Európa más-más régióiban stb.

4 Igen sokat tudunk ma már Észak-Magyarország, vagyis a történeti Felvidék és az Északi-Középhegység népességének időszakos munkásvándorlásáról is. Balassa Iván, Hoffmann Tamás, Paládi-Kovács Attila, Sárközi Zoltán, Rácz István és mások tanulmányai révén egyes tevékenységi formákhoz kapcsolódó migráció kárpát-medencei irányai és összefüggései rajzolódtak ki, s általában tisztázottak a munkásvándorlás főbb összetevői is.

5 a lokális adatoknak pedig olyan tömege áll rendelkezésünkre, ami már-már gátolja az anyag értelmezését. Hogy mégis önálló tanulmányt szánok ennek a kérdésnek, az két dologgal magyarázható: egyrészt a fentebb említett összegzések - feladatukból következően - elsősorban a migráció nagy léptékű irányait, trendjeit rajzolják meg, s nem lehetnek figyelemmel régiónk belső kapcsolatrendszerére, a kistájak közötti kapcsolatok arányaira és minőségérc. Másrészt szükségesnek látszik a vándormunka nem mezőgazdasághoz kapcsolódó formáinak felvázolása is. mert ez gazdagítja és árnyalja a régiónk tevékenységi típusairól és a táji munkamegosztásban elfoglalt helyéről meglevő képünket. Vagyis igyekszem a vándormunka különböző típusait, irányait egyetlen, közös „metszetben" bemutatni, úgy, mint a domb- és hegyvidéki régió népessége életmódjának egy lényeges elemét, a táji munkamegosztás egyik formáját, az alkalmazkodás egy sajátos típusát. Vizsgálataink során azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a migráció népéletbeli jelentősége, olykor funkciója is történetileg változó, alakuló, s módosulása szorosan összefügg a táj arculatának és kiélésének változásaival, az eltartó képesség alakulásával, vagyis az alkalmazkodási stratégiák módosulásával is. így a megrajzolt kapcsolatok s azok irányai sajátos belső mozgás eredményei, ha úgy tetszik eredői, összegződései a különböző hatásoknak és mozgásoknak, amelyekben egyaránt vannak évszázadokon át életképes tendenciák, de vannak gyorsan felbukkanok és hamar elmúlok is. Az természetesnek tűnik, hogy a munkaerő vándorlása sajátos kiegyenlítődési folyamat, amely általában olyan vidékekről indul, ahol a helyi gazdálkodás - részben vagy egészben - kihasználatlanul hagyja a munkaerőt, s oda irányul, ahol - tartósan vagy időlegesen - vákuum teremtődik a munkaerő számára. így a munkamigráció mozgásiránya általában - de nem kizárólagosan! - a hegyvidék-síkvidék, vagyis a hegyvidéki népesség munkaerejét cseréli cl a mezőgazdálkodó zóna élelméért, gabona) áért.'

1 2. RÁCZ István 1980. 42-43. 3. BRAUDEL, Fernand 1985. 114. 4. RÁCZ István 1980. 42-47. 5. BALASSA Iván 1985.; HOFFMANN Tamás 1963. 294-341.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 370-398.; SÁRKÖZI Zoltán 1965. II. 321-381.; RÁCZ István 1980. 6. RÁCZ István 1980. 42.; ifj. BARTA János 1977. 87.; FOLTANOVÁ, Lubica 1978. 73. skk. 222