Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Gunda Béla: A természetes növénytakaró és az ember

gombából nyújtással, veregetéssel sapkát, táskát s más apróságot formáltak. A nagyobb taplógombát lábakkal ellátva széknek használták. Gyűjtöttek tüzcsiholáshoz cser-, tölgy-, nyár-, fűz-, diófataplót is. Ösi módja maradt fenn a taplókikészítésnck a moldvai csángóknál, akik a fűzfán termő taplógombát néhány napra trágyába ássák el, s megszárítás után tűzejtéshez használják. A Dunántúlon, az Alföldön a tüzcsiholáshoz előkészített taplónak pctyeve, pötye, zsidóbőr a neve. A zsidóbőr elnevezés onnan ered, hogy házaló zsidó kereskedők árulták. Sok tapló került az alföldi magyar falvakba vándor szlovák és román árusoktól is. Nyilvánvalóan ezért nevezik a románokat Szilágyban taplósoknak. Az Alföldön tüzcsiholáshoz taplószerű anyagot készítenek a gyékény (Typha sp.) buzogányából (páka, páklya, örménytapló), aszatpehelyből (Cirsium arvense), fekete és fehér üröm (Artemisia sp.) bolyhos bugájából, összemorzsolt szárából (kálvinista tapló), a héjakút (Dipsacus silvester), az aranygyopár (Gnaphalium arenarium) leveléből. Többször említi a gyopártaplót Dugonics András Etelka с regényében. Az egyik helyen a következőket olvassuk: „Elő-vötte a Fő-pap Ügyes, ugyan, de csonka-csúcsra vágott öblös tükörét, melynek soron levő tüzellőire Gyopártaplóját egyengetvén, hamar föl-gyujtotta azokat a száraz vesszőket." Szól a jól megüszögölt 'szikrát fogott, parázsló' gyopárról is. A gyepár a moldvai csángóknál a Helichrysum arenarium (szalmagyopár), amelynek rostjait tűzejtéshez taplógomba helyett használják. Mikszáth Kálmán szerint illatáról ismerhető meg a bárányesees tapló. Az Artemisia sp. összemorzsolt szára, bugája közé elszcnesített ürömkóró-, sárgadinnyehéj-darabkákat kevernek, hogy könnyebben tüzet fogjon. 1775-ben Csapó József Új füves és virágos magyar kertjében az ürömtapló készítéséről azt írja, hogy a fehér üröm száraz kóróját megégetik, „meleg tüzes hamvát a tenyerek között, az előre megdörzsöltetett fekete üröm levelei közepibe teszik, és ismét azon módon dörsölik a két tenyér között, míg a levelek ugy öszve nem mennek, mint egy sodrott szösz vagy fonál". Hesperus с. folyóiratunk 1811-ben a bárányürömből (Artemisia pontica) készített taplót ismerteti. A falusi ember nagy gondot fordított taplójára. A bükkfataplót somkóró (Medicago falcata) virágjával illatosították. A hitvány taplóra utal az a szegedi szólás, hogy: Tűzmentes, mint a Manódli taplója. Ez a görög boltos taplót is árult, de a padláson felhalmozott tapló akkor sem gyulladt meg, amikor a háza már égett. Egy XVIII. századi bakonyalji menyegzői versben a kanász a taplót ezekkel a szavakkal ajánlja a vőlegénynek: . Én pedig taplóval fogok kedveskedni Melyet vény tserfárul erdőn szoktam szenni Atzél és tűz követ táskábul ki venni Vő Legény Uramnak eleibe tenni. A XVIII-XIX. században a Székelyföldről Romániába kiszállított tapló mellett a Dunántúlról, a Felvidékről sok taplót szállítottak Csehországba, Németországba, Angliába, ahol a hajódeszkák közötti réseket tömték cl vele. A gyertyánfataplót - mivel a vizet jól tartja - a gyerekek palatábla törlésére használták (Göcsej). 11. § A magyar nép kb. 600-650 különböző vadnövényt használ gyógyításra. Ezek között vannak olyanok, amelyek - a növényföldrajzi viszonyoktól függően - minden etnikai csoportunknál ismeretesek, míg más növények csak egészen szűk területen használatosak. Egyes vadnövényeket nyolc-tízféle betegség gyógyítására használnak, míg mások főzetét csak bizonyos bajok esetében adják a betegnek. A Centaurium minust (kis ezerjófű. 39. kép) pl. országszerte használják. Ez a vadnövény a nép tudása szerint 'meggyógyít minden betegséget'. A Kiskunságban mindenes orvosság a cicka178