Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Misóckzky Lajos: A filoxéra-vész a gyöngyösi-visontai borvidéken

ismerkedtek Gyöngyös szőlőrekonstrukciós terveivel és addigi eredményeivel. Elismerően nyilatkoztak a város és egyes birtokosok szőlőtelepeiről.

41 Gyöngyös, Tarján, Réde és Sár kapásaiból néhány év múlva kialakult az a réteg, amelynek tagjai a nagygazdáknak, közép- és nagybirtokosoknak, valamint az alakuló részvénytársaságoknak eredésre oltottak, azaz a megfogant oltások száma után kapták magas bérüket. Az oltó emberek (ótok) létszáma Gyöngyösön 300 fő körül lehetett, az említett többi helyen 50-150. Elhívták őket oltani még Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Nógrád, Jász-Nagy-Kun-Szolnok és Borsod, sőt Dunántúl és Erdély vármegyéibe is. A vármegye történetének egyik írója ekképpen méltányolta a szőlőoltási és szőlőtelepítési munkákat: „A szőlőfelújítás nagy munkája rengeteg anyagi áldozattal és verejtékkel végre sikerült. Úgy, hogy a filoxera-pusztítás után alig tíz év múlva, a város (Gyöngyös) lakossága újra jobb napokat látott. Az új telepítéssel meghonosultak a legnemesebb csemege- és borfaj szőlők."

42 A kistermelők különösen a csemegeszőlőfajokat telepítették, mert a kereskedelmi viszonyok ezek értékesítésének kedveztek a legjobban. Az alispáni összesítésekből is kitűnik, a talpraállítás nemcsak elkezdődött a mátraalji szőlővidéken, hanem egyre szebb eredményeket is hozott:

43 Új telepítésű szőlő/kat. hold Év Gyöngyös Gyöngyösi járás Heves megye 1895 110 230 1583 1986 140 263 1594 1897 330 495 1800 1898 390 518 1990 Összesen: 970 1606 5697 A további években a jelentős részvénytársasági alapítások még jobban növelték ezt az ütemet a városban és a járásban. (Hangsúlyozzuk, előbb a szőlőkapások és kisparasztok, kisgazdák és középbirtokosok földjeinek telepítése ment végbe.) A felújítások zöme az 1896-tól 1903-ig tartó I. országos szőlőrekonstrukció kezdő éveire esett. Az 1899. évi alispáni jelentés hangsúlyozza, „a szőlők telepítése . . . örvendetes haladást mutat. Különösen kiemelendő, hogy már az okszerű telepítés és művelés is terjed a kisgazdák körében, mit főképp az Eger és Gyöngyös közelében létesült telepek, s egyéb termelők példája, valamint az állami szőlészeti felügyelőség buzgó közreműködése is nagyban elősegít."

44 A kapások és kisparasztok sorra kilincseltek hitelért - eredménytelenül. Bár az alanyokhoz vagy az oltványokhoz általában ingyen jutottak, ezért a telepítést sikerrel végrehajtották, ellenben a fenntartás gondot okozott. A szőlőkarók beszerzéséhez és az egyéb eszközök felújításához pénzre volt szükségük, ők maguk fogtak hát össze, kevés pénzüket közös kasszába téve. Ehhez a tömörüléshez az újonnan alakuló hegyközségek szolgáltatták a keretet. Gyöngyösön 1897. január 30-án 25 taggal az Alsó- és Felső-kertmegi, január 31-én 29 taggal az Alsó-Sárhegy, Pincés, Oremusz, Plága, Lencse-mály, Rózsa-mály, Babinta és a Kis-szurdok, február 2-án 30 taggal a Felső-Sárhegy 0,5-5 kat. holdas kisemberei alakították meg a hegyközségeket.

45 Amíg Gyöngyösön és környékén a parasztok nagyrészt a direkttermőket telepítették, „Nagyréde parasztsága elkésett a paraszti szőlőrekonstrukcióban a hazai fajtákkal 41. CSOMOR Kálmán, 1901. 16. és KÁPLÁNY József, 1913. 146. 42. TÖRÖK Kálmán, (1909?) 135. 43. Alispáni jelentés-1895, 63., 1896, 67. és a HVGE említett, 1897., 1898. évi összesítései. 44. Alispáni jelentés-1899, 28. 45. Gyöngyösi Lapok, 1897. febr. 5., Hírek c. rovat, Megalakult hegyközségek. 152