Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Vörös Dezső: Adatok Heves mezőváros kézművesiparának történetéhez az 1828. évi országos összeírás alapján
mot. 41 Grisner József kőműves 1829-ben javítja a verpeléti r. k. templomot, és tervet készít a makiári vendégfogadó emeletráépítése számára. 42 Heves az 1828. évi országos összeírás idején nem tartozott a fejlett mezővárosok közé. Alapvetően agrárjellegű település, ipara nem volt jelentős. Ezt bizonyítják az összeírásnak az itteni kézművesekre vonatkozó olyan adatai is, mint az önálló mesterek, az iparágak viszonylag kis száma, az alkalmazott kevés segéd, az iparosok anyagi helyzete. Az a tény, hogy huszonhat mester egyedül, négy pedig egy legénnyel végezte munkáját, és csak egy foglalkoztatott több segédet, valamint az, hogy többségüknek csak háza, néhánynak kis szőleje, kevés állata volt, nem éppen jómódra mutat. Az előbbiekből következik az is, hogy az itteni kézművesek szinte kizárólag a helyi igényçket igyekeztek kielégíteni, termékeikből nemigen jutott piacra. Az összeírás jól tájékoztat az egyes háztartásokban élő 18-60 év közötti adóköteles személyek számáról. A kézművesek esetében az esztendő folyamán végzett iparűzés idejéről és a segédek számáról, amelyek döntő fontosságúak voltak az adókivetés szempontjából. Ugyancsak megbízható adatokat közöl a conscriptio az adózáskor szintén figyelembe vett házak, tehenek, lovak számáról, az iparosok által birtokolt szőlők területének nagyságáról. Az egyes iparágakban és mesterségekben dolgozó kézművesek száma Hevesen az 1828. évi országos öszeírás idején: Bőripar: szíjgyártó (1); Élelmiszeripar: mészáros (1); Építőipar: ács (1), kőműves (3); Faipar: asztalos (1), kerékgyártó (1); Ruházati ipar: csizmadia (3), szabó (4), szűcs (5); Szövőipar: takács (5); Vas- és fémipar: kovács (4), lakatos (2). 41. DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál (szerk.) 1969. 400. 42. DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál (szerk.) 1969. 333. Köszönetet mondok dr. Havassy Péternek, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársának lektori megjegyzéseiért. Megköszönöm dr. Bohony Nándor egyetemi adjunktus segítségét, akinek elolvashattam az 1828. évi országos összeírás témaköréből írt bölcsészdoktori disszertációját. Ugyancsak köszönettel tartozom dr. Nemes Lajos levéltárosnak és Sugár István tudományos kutatónak, akik elsősorban a latin szövegek fordításában voltak segítségemre. 140
