Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Vörös Dezső: Adatok Heves mezőváros kézművesiparának történetéhez az 1828. évi országos összeírás alapján

történt. Mindent megtettek tehát annak érdekében, hogy a portaszámot - és ezzel a megyére kivetett adó összegét-csökkentsék. Az adókivetés így mihamarabb újjászervezésre szorult. A kérdés megvitatását már az 1791. évi országgyűlés megkezdte, az 1802. évi országgyűlés pedig már ki is dolgozott egy összeírási utasítást, ennek megvitatása azonban a következő, 1825/27. évi országgyűlésre maradt. így jött létre hosszas viták után az 1827. évi VII. törvénycikk, amely elrendelte az országos összeírást."

6 Az összeírás rovatait nem kívánjuk részletesen ismertetni, csak néhány vonatkozásban akarjuk megvilágítani. „Az 1. rovat az adófizetésre kötelezett családfők nevét tartalmazza. Ebben a számban tehát nem szerepelnek a nemesek, papok, tanítók, a földesurak szolgálatában álló konvenciós alkalmazottak, cselédek, uradalmi telkekre épült házakban lakó konvenciós zsellérek, jegyzők . . .",

7 illetve azok a honoratiorok (honoráciorok), akik adóköteles vagyonnal nem rendelkeztek.

8 Hevesen 1828-ban az összeírok 480 adózó családfőt, illetve 656 adózó személyt találtak.

9 Az Egri Egyházmegye 1827-es schematizmusa szerint - Császpusztát nem számítva - 3910 a mezőváros lélekszáma.

10 így az adófizetésre kötelezettek a lakosság 16,77%-át tették ki. Az országos összeírás 3. rovatában tüntették fel többek között az iparosokat. Az összeírok Hevesen 1828-ban 31 önálló mestert (opifex) és 14 segédet (sodalis) jegyeztek fel." Ha összehasonlítjuk az itteni mesterek számát az akkor megyénkhez tartozó, hasonló lélekszámú mezőváros, Pásztó kézműveseinek számával, ahol vizsgálatunk időszakában 93, azaz háromszor annyi önálló mester dolgozott,

12 akkor máris kimondhatjuk, hogy Heves mezőváros ipara nem volt jelentős. Az itteni mesterségek számának megállapításakor némi gondot jelentett, hogy az általunk használt három forrás közül egy csak kovácsokról (Fabri Ferrarii), míg két forrás lakatosokról (Fabri Serarii) is szól. Az utóbbi adatokat fogadva el azt mondhatjuk, hogy a hevesi iparosok az összeírás idején tizenkét mesterséget űztek.

13 A mellékelt táblázat iparágak szerint rendszerezve mutatja be az egyes mesterségekben dolgozó kézművesek számát. A mezővárosban 1828-ban hét iparágnak a képviselőit írták össze. Ezek: a bőr-, az élelmiszer-, az építő-, a fa-, a ruházati-, a szövő-, valamint a vas- és fémipar. Feltűnő a szűcsök és takácsok nagy száma, hiszen a hevesi iparosok egyharmada ezt a mesterséget űzte. Sőt, ha hozzájuk soroljuk a 3 csizmadiát és a 4 szabót is, akkor azt látjuk, hogy az itteni iparosok több mint fele így-úgy kapcsolatba hozható a ruházkodással. Ez - véleményünk szerint - a mezőváros lakóinak megnövekedett polgári igényeit jelzi. Ha az iparágak számát nézzük, akkor Heves messze elmaradt az országos átlagtól, mert vizsgálatunk idején a hasonló jellegű mezővárosokban a kézművesek 14-20 iparágban dolgoztak.

14 Viszont ha azt vizsgáljuk, hogy az iparosok az adózó lakosság hány százalékát tették ki, akkor Heves mezőváros javára billen a mérleg, mert míg a vidék 6. SCHNEIDER Miklós 1972. 3-4. 7. SCHNEIDER Miklós 1972. 4. 8. BOTTLÓ Béla 1957. 253. 9. HML VII-1/a Heves 2. sz. 10. Schematismus Nemerabilis Cleri Diocesis Agriensis, Ad annum Jesu Christi M. DCCC. XVII. Agrie HML 62. old. Egy rendelkezésünkre álló egykorú statisztikai kiadvány adata, miszerint Heves lakosainak a száma 1828-ban 5699 fő volt, nem fogadható el, mert az 1784-87. évi népszámláláskor még 2544 hevesi lakost írnak össze, 1836-ban pedig 4221-et, így az országos •összeírás idején reálisnak tűnik a 3910 fő. NAGY, Ludovicus 1828. 157. 11. HML VII-1/a Heves 2. sz. 12. SCHNEIDER Miklós 1972. 66. 13. HML. VH/a Heves 2. sz. 1827. évi regnicolaris összeírásából kivonat a megyebeli iparosokról. HML IV-7/b/5. 944. DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál (szerk.) 1969. 402. 14. MÉREI Gyula (szerk.) 1988. 376. 136