Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Sugár István: Heves és Külső-Szolnok vármegyei jobbágyok és zsellére áttelepülése a Jászságba a XVII. század utolsó negyedében

Jászárokszállás 58 fő Jászladány 29 fő Jászapáti 24 fő Jászberény 21 fő Jászalsószentgyörgy 15 fő Jászdósa 12 fő Jászfényszaru 12 fő Jászkisér 9 fő Mihály telek 7 fő Jászfelsőszentgyörgy 1 fö Jászjákóhalma 1 fő Összesen 189 fő A jobbágyvándorlás során Heves vármegyéből a Jászságba áttelepedett parasztoknak közel az egyharmada - pontosan 30,5% - a közel fekvő tekintélyes Jászárokszálláson talált új otthonra. Nem véletlen, hogy a 11 jászsági helység közül a legjelentékenyebb Jászárokszálláson, Ladányban, Berényben és Apátin telepedett meg az eredeti lakóhelyükről elszökött jobbágyok és zsellérek pontosan 70%-a. Szembetűnő, hogy a Külső-Szolnokból eltávozottak nagy része Jászladányban kezdett új életet. A felderített, Jászságba települtekről nem jegyzi meg a vizsgálatról készült jelentés - mivel az nem képezte a kiküldöttek feladatát -, hogy a jobbágy, illetve zsellér magányosan vagy pedig családjával egyetemben távozott-e a kettős vármegyéből. De bizonyosra vehetjük, hogy legalábbis részben kis családjukkal együtt hagyták el korábbi lakóhelyüket. De figyelmet érdemel a semmiképpen sem elhanyagolható számban szereplő „legény"-ek, azaz nőtlen férfiak, sőt néhány gyermek száma sem. Az elvándorolt férfiak sorában egy sor apát és fiút, valamint fivért is találunk. Egész családoknak a Jászságba való áttelepedésére utalnak az egy faluból elvándorolt hasonló vezetéknevűek sora. Például: két Bella Tarnaörsről Jászárokszállásra, két Radicsnak hasonlóan Tarnaörsről hasonlóan Jászárokszállásra, két Eleknek Gyendáról Jászladányba, két Hegedűsnek Szajolból Jászladányba, két-két Bessenyeinek Zaránkról Jászárokszállásra, illetve Apátiba, három Csintalannak Vécsről hasonlóan Jászapátiba, három Csomboknak Visznekről Jászárokszállásra, valamint öt Csőkének Vécsről Jászapátiba való áttelepedése. Minden túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a Heves és Külső-Szolnok vármegyékből elszökött parasztok összlétszáma - figyelemmel családtagjaikra - lényegesen nagyobb a kimutatottnál. Szemet szúróan több esetben megjegyzik, hogy az illető még „gyermekkorában" ment a Jászságba lakni, vagy „gyermekségétűi fogvást" ott lakik. A „legény korában" áttelepedett parasztok mellett találtak a vizsgálat során „iffiú legín"-eket is. Ez is arra utal egyértelműen, hogy az eredeti lakóhelyükről eltávozottak legalábbis részben valóban családostól érkeztek a Jászságba. Meglehetősen jó fény derült a kettős vármegyei lakóhelyüket elhagyó jobbágyok és zsellérek Jászságba települése időpontjára is, mely a kérdés egyik legérdekesebb és legértékesebb adatsorát adja. Néhány kirívóan érdekes esetről is számot adtak a kihallgatott tanúk. Tarnaörsöt és a meg nem nevezett Heves megyei helységeket még jóval a török uralom bukásával kapcsolatos háborúskodás előtt, 1676-ban hagyta el egy-egy jobbágy. Egy gyöngyösiről tudjuk, hogy 1678-ban költözött át a Jászságba. Az áttelepülésekre általában három - bár erősen egymásba mosódó - időszakban került sor. Az első áttelepedési hullám „a háborúságtól fogvást", azaz 1683-1687-ben zajlik. Ettől kezdve laktak számosan a kettős megyéből a Jászság egyik-másik helységében. Figyelemre méltó, hogy az atkáriak és a csányiak valamennyien ekkor hagyták el 126