Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szántó Imre: Eger első felszabadulási törekvése 1687–1695. A Fenesy-féle egyezmény

élhet a szabad királyi városi címmel. Azoknak az egri polgároknak, akik a várost elhagyni készültek, megadták a szabad költözködés lehetőségét, viszont a városban maradottakkal a püspöknek meg kellett egyeznie az italmérés, mészárszék, malmok, legeltetés, faizás, a vásári jövedelmek, a vámok, bírságpénzek, halászat és vadászat s a püspöki adók dolgában - mégpedig előzetesen -, mielőtt a püspököt bevezetnék a város birtokába.

45 A resolutio azt is kimondotta, hogy a kamarai adminisztrációtól megvásárolt házak és telkek dolgában a püspök részéről új eljárásnak nincs helye; a vevők ezen ingatlanokban teljes joggal bent maradhatnak.

46 A királyi fegyver- és éléstár, harmincadház, püspöki rezidencia, a káptalani lakhelyek, a városi kúria, az ispotály (kórház), a szerzetesi lakhelyek s egyéb közhasznú épületek adómentesek lesznek. De a Kamara és a kamarai tisztviselők nem nagyon siettek Fenesy püspök birtokba iktatásával. Különben is a beiktatás addig nem történhetett meg, amíg létre nem jön a megegyezés az elősorolt ügyekben a város és a püspök között. Ezért Fenesy püspök 1694. december végén maga elé idézte Kassára a város embereit. A város megbízottai a magyar lakosság (natio) részéről Faragó András városbíró, Török István és Csala Gergely jegyző; a német lakosság részéről Gundl György és Mészáros Jakab; a görög („rác") natio részéről Bajai Zsigmond és Fekete János. Ha és amennyiben a kiküldöttekkel folytatandó egyezkedési tárgyalások során a püspök nagy és sérelmes dolgokat - vagyis lehetetlen nagyságú adókat és szolgáltatásokat - követelne, erről a követek a város urainak tartoznak bejelentést tenni. Ezek szerint a város a maga követeinek nem adott teljhatalmat (plenipotenciát).

47 Eger város követei a püspök felszólítására Kassára mentek a kiállított megbízólevéllel. A tárgyalás menetét, lefolyását a városi küldötteknek néhány nappal a tárgyalás után a budai kamarai adminisztrátorhoz intézett panaszleveléből tudjuk rekonstruálni. Midőn Szentiványi Ignác, a bizottság elnöke előkérte a követek meghatalmazó levelét, kiderült, hogy nem a város, hanem csak két városi tanácsos pecsétjével van megpecsételve. Ez azt jelentette akkor, hogy a meghatalmazás nem közhitelű, hanem csak magánjellegű okirat. A követek azzal mentegetőztek, hogy a városnak ez idő szerint még nincs más pecsétje, hanem csak a szabad királyi városi körirattal ellátott, ezzel pedig élni, s veíe másokat bőszíteni nem óhajtottak. Nem tarthatjuk éppenséggel lehetetlennek, hogy a magánpecsétes meghatalmazó levél kiállításakor a város vezetőségének voltak olyan hátsó gondolatai, hogy ezzel is hátráltassa a püspöknek a város birtokába való bevezetését. A nem közhitelű meghatalmazás és a megbízólevél záradéka nem nagyon tetszett a bizottságnak és a püspöknek. Erre azt a megjegyzést tették, hogy eszerint a város követei úgy jöttek ide, mint ahogy a vásárra szoktak menni, hogy ti. ha vásárolni akarnak, vesznek, ha pedig ehhez nincs kedvük, akkor nem vásárolnak. A városi követek mentegetőzésére a bizottság azt válaszolta, hogy már úgyis mindegy „akár itt vannak uraságtok, akár nem" - a várossal való egyezség dolga most már be lesz fejezve.

48 A város követei a püspökkel hosszas huzavona után 600 magyar forintnyi adóban egyeztek meg azzal a feltétellel, hogy Eger ezen felül semmi más szolgáltatással nem fog tartozni. A püspök azonban e kikötés ellenére önkényesen belevette az egyezségbe 45. IVÁNYI Béla 1930. 28. ; HmL Eger városi lt. Felszabadulási és úrbéri periratok. Fasc. 2. 46. Uo. 47. HmL Eger városi lt. Felszabadulási és úrbéri periratok. Fasc. 7. „ . . . Casu quo autem magna gravamina proponarentur, dictis Dominis Ablegatis nobis intimare teneantur". 48. HmL Eger városi lt. Felszabadulási és úrbéri periratok. Fasc. 8. „. . . vacante sigillo Civitatis duorum Senatorum sigillis roboratas plenipotentiales extra dandas esse duximus et concedendas". ; IVÁNYI Béla 1930. 29-30. 116