Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Viga Gyula: Szempontok a népi kőmunkák vizsgálatához

Az első fejezetben vázolt „kettősség" e vonatkozásban is kimutatható. Jelen van ugyanis a Kárpát-medencében egy primitív kőkultúra, amely a hegyvidéken alkalmanként a prehisztorikus időktől kezdve nyomon követhető, s melynek jelenléte a különböző korok populációjának kultúrájában akkor sem vitatható, ha az említett kultúrák, ill. ?z azokat hordozó népcsoportok között esetleg semmiféle kontinuitás sem tételezhető fel. Másfelől viszont a paraszti építőgyakorlatban csak a XVIÍÍ. századtól igazolható - nagyobb gyakorisággal - a kőből épült lakóházak megléte, s ma még bizonytalan a kapcsolat ezek kialakulása és elterjedése, valamint a nemesi-polgári építőhagyományok, ill. a korábban itt élt népcsoportok és a magyar paraszti építészet gyakorlata között.

6 A bizonytalanság egyik oka, amint erre BAKÓ Ferenc helyesen rámutatott,

7 az idevágó vizsgálatok „nagyvonalúsága", összegező és rendszerező igénye, amelyek csak nagy léptékű, s elsősorban statisztikai jellegű adatsorokkal dolgoztak.

8 A táji, közigazgatási vonatkozásban vármegyei léptékű adatsorok elfedték az építőanyagok differenciáltságát, az építőhagyomány változatosságát, így a „valóság érdes felszíne" olykor rejtve maradt az építészet kutatói előtt. Mert kétségtelen ugyan, hogy a kőfalú házak aránya igen alacsony az országos számadatok tükrében (1910-ben 19% a kő és a tégla falazat)

9

, ám vannak kistájak, falucsoportok, ahol ez a számadat 90% fölött van, olykor csaknem 100% (pl. a Bükkalja).

10 Bár BAKÓ Ferenc összegező tanulmánya a kőépítkezés elterjedésének alapvető kérdéseit tisztázta,

11 talán még mindig maradt a kérdésnek egy kevésbé figyelembe vett vonatkozása, amely pedig nem lényegtelen az egész problémakör szempontjából sem. A kőtechnika és a kőépítkezés ugyanis a kőfajtákhoz, az eltérő anyagminőséghez igazodva is erősen differenciált, a gyűjtögetett görgetett kövektől a laza, jól faragható vulkáni tufán át a nehezen megmunkálható mészkőig és vulkánikus kőzetekig. Az egyes kőzetanyagok megmunkálása a kőtechnika - s általában a technika - különböző koi ú rétegeiben gyökerezik, az egyes korok embere más-más kőzetanyagot részesít előnyben tevékenysége során. Az ez irányú kutatások lényegesen árnyaltabbakká tehetnék ismereteinket. Ugy tűnik ugyanis, hogy a kőbányák, kőfejtők helybeli megléte, s a kőfalazat alkalmazása között a kapcsolat nem feltétlenül adekvát, a kőbányászat helyi hagyományait nem követi feltétlenül a kő felhasználása az építészetben. Számos nyitott kérdéssel állunk szemben a kőépítkezés történeti vonatkozásai kapcsán is. Az nem valószínű ugyanis, hogy az Árpád-kori kőkemencés házak közvetlen kapcsolatba lennének hozhatók az adott régió későbbi népi építkezésével,

12 a helybeli építőanyag - különböző funkciójú - felhasználásában azonban mégis megragadható egyfajta folytonosság, ami azt jelzi, hogy ez az ismeret jelen volt a különböző kultúrák alkalmazkodási formái között, helyet kapott a különböző népcsoportok tradícióiban. Magam vitathatónak érzem a kőfalazat alkalmazásának - BAKÓ által felvetett társadalmi, jogi vonatkozásait.

13 Az általa említett korlátozások ugyanis elsősorban a feudális anarchia meggátolását célozták, az uralkodó és a főurak viszonyát tükrözték, s 6. BAKÓ Ferenc 1985. 228. 7. BAKÓ Ferenc 1985. 228. 8. BÁTKY Zsigmond 1921.35-39. 9. Magyar Statisztikai Közlemények 42. kötet 10. BAKÓ Ferenc 1978. 74. 4. jegyzet; NAGY József András 1982. 80-91. 11. BAKÓ Ferenc 1985. 225-251. 12. Sály-Lator leletei kapcsán erre MESTERHÁZY Károly hívta fel a figyelmemet, melyért ezúton mondok köszönetet. 13. BAKÓ Ferenc 1977. 5. 6 Az egri múzeum évkönyve Sí