Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Viga Gyula: Szempontok a népi kőmunkák vizsgálatához

Viga Gyula SZEMPONTOK A NÉPI KŐMUNKÁK VIZSGÁLATÁHOZ Az elmúlt évek során, elsősorban a Bükk-hegység és a Bükkalja tradicionális kultúrájával kapcsolatos vizsgálódások révén, tanulmányoztam a népi kőmunkákat, a népi kőtechnikát. A témával kapcsolatos publikációimban - elsősorban a lokális kötődések miatt - csak érintőlegesen volt lehetőség a kérdéskör vizsgálata kapcsán felmerült, általánosabb tapasztalatok megfogalmazására.

1 Ezúttal ezen problémák egy részét kívánom számba venni, azt gondolván, hogy mindezek végiggondolása nem nélkülözhető egy majdani, a témát szintetizáló összegezésben sem. Tekintettel arra, hogy e kérdéskör vizsgálatában ma még meglehetősen sok a „fehér folt", számos esetben feltevésekre vagyunk utalva. Ezzel együtt azt gondolom, hogy indokolt az effajta áttekintés, s remélem, hogy a tradicionális kultúra ezen területe nem lesz mindig hiányzó fejezete a különböző néprajzi feldolgozásoknak, összegzéseknek. /. A kőtechnika, a kőmunka és produktumai megítélését a magyar néprajzi irodalomban sajátos kettősség jellemzi. A kutatók egy része a kőtechnikát archaikus elemi ismeretek továbbörökítőjeként, az alkalmazkodás sajátos formájaként értelmezi, s mint az egyik legősibb ismeretet tartja számon, amelyet a különböző kulturális szinten élő népcsoportok más-más módon aktualizáltak.

2 Mások viszont a kézművesipar fejlettebb szintje felől közelítik meg ezt a területet, s a kőfaragást a népművészet kevésbé jelentős megnyilvánulásának, a kőmunka egyes produktumait pedig a. provinciális művészet sajátos megjelenési formáinak tartják.

3 A téma sokszor bizonytalan megítélésének okát részben a kutatás hiányában kell látnunk, részben pedig abban, hogy az e vonatkozásban elért eredmények egymástól szinte teljesen függetlenül, gyakran elszigetelten jelennek meg a néprajz, régészet, bányászattörténet, művészettörténet művelőinek látószögében. Ily módon távol kerül egymástól a népi technika, a kézművesipari tevékenység, s távol a középkori valamint a közelmúltból származó kő emlékanyag. Nem állíthatjuk természetesen, hogy ezek között feltétlen kontinuitás, s közvetlen kapcsolat van. Am nem is olyan távoli, elszigetelt jelenségek, mint ahogyan az eddigi vizsgálatok többsége azt értékelte. A fentebb jelzett kettősség - a néprajz vonatkozásában - jórészt abból fakad, hogy a kőtechnika és annak produktumai meglehetősen nagy különbségekkel, különböző jelentőséggel jelennek meg egy-egy régió tradicionális népi műveltségének tevékenységi formái között, ill. annak tárgyi világában, az egyes régiók életrendjében. Amíg ugyanis a hegyvidéki népesség gyakran változatos, s erősen differenciált kőkultúrával rendelkezik, „együtt él" a kővel, bánni tud azzal, s számos kőtárgyat és eszközt maga készít, gaz1. SZAKÁLL Sándor-VIGA Gyula 1984. 93-122. ; VIGA Gyula 1985. 2. Elsősorban: KÓS Károly 1980. 57. skk. Vö. még: GUNDA Béla 1958. 333-351. 3. Magyar Néprajzi Lexikon 3. 296-298. 79