Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Flórián Mária–Hofer Tamás: Adatok az észak-magyarországi csűröskertes települések kérdéséhez
család és az állatállomány életterét egymástól elkülönítsék, ebből származnak a kettős udvarmegoldások, külön „emberudvarral", „állatudvarral". 19 Ez a törekvés egyébként világosan megfigyelhető archaikus építkezési kultúrákban is, mint pl. a gyimesi csángóknál. 20 A közép-svédországi kettős udvarok elterjedési területéről írta Sigurd ERIXON, hogy az állatudvart igyekeznek elkülöníteni az emberudvartól annyira, ami „még nem ró a családra elviselhetetlen terhet" a jövés-menéssel. 21 Az előbbi Összevonó-egyesítő tendenciával szemben itt a térrel és a mindennapos mozgásokkal kapcsolatban egy olyan eltérő beállítottság érvényesül, amelyik a különböző funkciók világos elkülönítéséért szívesen vállal tetemes, mindennapos rutinszerű járás-kelést. Az újkorban természetesen már az északi és keleti „széttagoló" területeken is az udvarok rendezésére, legalábbis egyes épületek összevonására törekedtek. Magas fokú rendezettséget mutatnak pl. azok a kettős udvarok, amelyek az út két oldalára telepítették az ember- és állatudvart - pl. Közép-Svédországban, Litvániában, Belorussziában, az utóbbi területeken részben állami rendezések keretében 22 -, és amelyek elvétve Magyarországon is megjelentek a szabálytalanul, lazán elhelyezett külső pajtás-, istállóskertek helyén, így a Dunántúlon. 23 A csoportos udvarok széttagoló elvével önmagában természetesen nem lehet megmagyarázni a Közép-Európa keleti sávjában és Kelet-Európában található sokféle udvartípust és településformát. Ezeket helyi gazdasági-társadalmi adottságok, építőhagyományok, állami, földesúri szabályozás is alakította, és a XIX. században már sokhelyütt inkább az összevonó-egyesítő, semmint az elkülönítő tendenciát követték. Mégis hasznos fogalmilag elkülöníteni ezt az udvarberendezési elvet, ezt a térhez, távolságokhoz való belállítottságot, a mindennapos tevékenységnek ezt a térbeli szervezetét. Ez a „térbeli életrend" ugyanis nem járt együtt föltétlenül a település meghatározott formai sajátságaival. Ha csak az alaprajz és formai jegyek alapján osztályozunk, lényeges összefüggések sikkadhatnak el. A „baromudvar" elkülönítése például éppúgy megvalósulhatott szórványtelepülésen is, zárt faluban is, utcás-szalagtelkes vagy más alaprajzi forma mellett is. Véleményünk szerint az alföldi kertes települések kutatásában is félreértéseket okozott, hogy feltételezték: a gazdasági udvarok elkülönítésének szükségszerű velejárója, feltétele a zsúfolt, rendezetlen, halmazjellegű belsőség. GYÖRFFY István tanulmányai ideáltípusként a hajdú városokat az utcás, szalagtelkes, csűrös falukkal állították szembe. Az újonnan fölfedezett kertes település jellegzetességének megmutatására ez a szembeállítás hasznos volt, - de mihelyst a kutatás az elterjedési terület széleit-határait kezdte keresni, kiderült, hogy a gazdasági udvarok elkülönítése utcás falukban (sőt mérnökileg telepített sakktábla alaprajzzal) 24 is előfordul, s a külső kertekben az ólak mellett pajták is állhatnak. 25 KOCSIS Gyula például a Tápió-vidéken azonos terminológiával, használati renddel, berendezéssel talált ólaskerteket, vagyis „aklokat" szabálytalan halmaz-alaprajzú és utcás falukban, még úgy is, hogy az ólaskertek mintegy a sza19. HOFER Tamás 1957. 418-420.; 1972. 20. HOFER Tamás 1972. 29-36. 21. ERIXON, Sigurd 1947. 671. 22. ZABORSKI, Bogdan 1930. 70-73.; POHILEVICS, D. L. 1952.; MOLCSANOVA, L. A. 1981.; Vö. HOFER Tamás 1957. 418. 23. HOFER Tamás 1972. 39-41. 24. Vö. HOFER Tamás 1965. 101. 25. HOFER Tamás 1955.; FÜZES Endre 1956.; TAKÁTS Gyula 1953.; SEEMAYER Vilmos 71