Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Flórián Mária–Hofer Tamás: Adatok az észak-magyarországi csűröskertes települések kérdéséhez

Hozzávetőleg 1925-ig nyomtattak a faluban. Ekkoriban hordás előtt a pajtát is, környezetét is kitakarították: a pajtát kiseperték, a fiókokat kimeszelték, és földjüket meghordták új gallyakkal. Nyomtatás előtt a szérűt megnyesték, vizes sárral elsimították. A kévékkel érkező rakott szekér a pajtaajjába állt be, a kévéket úgy adogatták a pajtafiókokba, hogy kalászos felük befele forduljon, ne törődjenek a faltól. Hasonló gondossággal igazgatták a kévéket a szérűn is, és egy vagy két lóval járatták. A szemet a pajtaajjában szelelték, a szél járását, a szél erősségét az ajtók nyitásával, állításával szabályozták. Utána a szemet a portára hordták, a szalmát a pajta mögött kazalba rakták. Ezután rakták be a pajtába a takarmányt, amire nagy szükség volt, hiszen az 1930as években a kevés számú gazdának egy-egy gazdaságban általában 18-20 marhája is volt a két ló mellett. A legszegényebb parasztcsaládnak is volt legalább egy pár ökre, amit szekér elé foghatott. Amikor már a „tüzes géppel" csépeltek, a kévéket nem hordták be a pajtákba, hanem a szérűre rakták kazlakba, olyan volt a kazlak sora az út mellett, „mintha egy másik falu épült volna fel" a Laposon. A gép végigjárt a pajták között. Ha a rokonság rosszban volt is, kazlaikat akkor is egymás mellé rakták a család nevével jelzett rakodóra, és úgy tettek „mintha nem lenne köztük semmi gond". Több cséplőgép is volt a faluban, pl. a Janák és a Kadlot családnak is volt gépe, ezek elcsépelték az egész falu gabonáját. 11. kép. Pajta a rónai Laposon. Palóc Múzeum fényképtára. Zólyomi József felvétele 68