Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve)

feleslege ne Amerikába, hanem az említett népek helyére kerülhessen. A cikk szerint: „. .. a magyarországi kivándorlás immár nemzeti katasztrófa..." és hangsúlyozza, hogy „. .. nem lehet tovább halogatni a hatályos intézkedéseket... Ha tovább halogatjuk ezeket, mi magunk mozdítjuk elő azt a politikát, mely elvérzett nemzetünk testén át akarja a Keletet a német faj birtokába venni... De siessünk ám, máskülönben elborít bennünket a német áradat. " Gárdonyi hosszú időn át érdeklődéssel figyelte e kérdések fejlődését, a kivándorlás és az amerikás magyarság viszonyainak alakulását. JÚNIUS 1. Június 3: Gárdonyi Géza levele a Révai Testvéreknek. Ez a levél alkalmat ad arra, hogy vázlatosan áttekintsük Gárdonyi és a kora fontosabb könyvkiadói közötti kapcsolatokat. Érdekes és bonyolult kérdésekre bukkanunk, mert 1903. február 28-án az író minden munkáját lekötötte a Singer és Woifner budapesti könyvkiadó javára. Később ezt a szerződést Gárdonyi kizsákmányoló, igazságtalan és jogtalan kényszermegállapodásnak találta és hosszú, éveket felőrlő per kezdődött a megállapodás felbontása érdekében. írónk ezt csak élete utolsó évében érhette el. Gárdonyi jó viszonyban volt a Légrády Testvérekkel is, akik különösen az utolsó évtizedben igen kivételes honoráriumokat és kedvezményeket adtak neki. A most tárgyalt levél a harmadik nagy budapesti kiadó, a Révai Testvérek és Gárdonyi Géza kapcsolatát világítja meg. A konkrét levél teljes megértéséhez emlékeztetnünk kell egy kevéssel korábban, 1906. október 8-án írt Gárdonyi-levélre,

33 amelyben az író közli a kiadóval, illetve Mikes Lajossal, átgondolta az ajánlatot, hogy művei kiadási jogát Révaiéknak adja át, de Wolfnerékkal békésen kívánja elintézni a dolgot. Részletes szerződési ajánlatot kér. Az 1907. június 3-i levélben

34 eredeti humorral fejti ki, hogy „Én az arcommal a magyar kultúra munkáiban sohase szerepeltem, hát nem is viszem Pestre, hogy Önök lefessék," ha mindenáron közölni kell, akkor Vetési (Werner) Lászlótól kérjenek, vele egyezsége van, hogy az ő képét közlik. Ha ez nem jó, kérjék el a Dreytuss-perben szereplő Eszterházy képét Molnár Ferenctől, ö egyszer már közölte ezt a képet Gárdonyiként és felhatalmazása van arra, hogy máskor is megtegye. Megemlítjük, hogy az egri múzeum őriz egy Gárdonyi-levelet,

35 amelyben közli Révai úrral, hogy „Most érkeztem haza Budapestről, és addig semmi dolgom ottan, amíg Glatz úr

36 ott van. Én csak olyanoknak engedem magamat lefesteni, akik nem találnak el. A jó festőket Vetési Lászlóhoz, az egyesületi titkárhoz szoktam utasítani..." Befejezésül megjegyezzük még, hogy széles körben ismert egy Glatz Oszkár által készített Gárdonyi portré! 2. Június 9: Az ezeréves ember (arabus mese) megjelenése a Pesti Hírlapban. A Pesti Hírlapban megjelent sok Gárdonyi-tárca egyike. A mese a sok száz éves, de nagyon erős és bátor hajósról, Unfiról szól, aki hajótörést szenvedett és félholtra csigázva egy mocsaras partra vetődik az áradatból. Életmentő ételt-italt keresve apró termetű öregemberre talál, aki félig a mocsárba merülve tehetetlenül könyörög Unfinak, 32. Az egri gyűjteményben ltsz. 67. 15. 1. 33. KŐHEGYI Mihály 1975. 307. 34. KŐHEGYI Mihály 1975. 307. 35. Az egri gyűjteményben ltsz. 67. 313. 1. 36. Glatz Oszkár (1872-1958) Kossuth-díjas festőművész. Ismertek kora irodalmi személyiségeiről készített rajzai. 36 Az egri múzeum évkönyve 561