Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve)

7. Január 14: Gárdonyi Sándor levele Gárdonyi Józsefnek. A levelezőlap küldője, az idősebb fiú ekkor a debreceni mezőgazdasági akadémia hallgatója volt, az öt évvel fiatalabb József pedig gimnazista Budapesten. A címzés szerint a Regnum Marianum elnevezésű katolikus kollégiumban lakott. A lapközlemények számára fenntartott oldalán tintával írva 14 rövid sorban ezek olvashatók: „Kedves Jóska öcsém! Itt nincs semmi. Karácsony után 7-en maradtak ki. Vizsgarend a következő: 8-án Állattenyésztés és takarmányozástan. 11. Növénybonctan. 13. Növénytermelés. 15. Szarvasmarhatenyésztés. 18. Mértan, erőműtan. 20. Kertészet. 22. Baromfitenyésztés. 25. Vegytan. Takarékban van 120 Korona. Csókol bátyád Sanyi. I. 14." Sándor eredetileg a lap képes oldalára (a debreceni rk. főgimnázium van rajta) írt ceruzával 3 rövid sort, de ezeket radírozással utólag igyekezett eltüntetni. A hegyes ceruza megmaradt nyomából megállapítható, hogy a szöveg így szólt: „Kedves Jóska! Üdvözöl távolból bátyád Sanyi. Takarékban van 120 K." A későbbinek, tehát véglegesnek vehető, tintával írott szöveg, a vizsgarend közlése mellett a takarékban lévő pénzállomány összegének közlése áll. Lehet, hogy ez volt a fontosabb. A bevezetőben említettük, hogy Gárdonyi Géza a levelezést fontos tevékenységnek tartotta. Bizonyára tőle vették át a fiai is az egymás tájékoztatását szolgáló elég sűrű levélváltást. Gyűjteményünkben sok olyan levél van, amelyeket a Gárdonyi-gyerekek írtak egymásnak. Apjuk levelezéséből azt is megtudtuk, hogy néha ő maga biztatta fiait, írjanak egymásnak, emlékezzenek meg kölcsönösen a születésnapokról, névnapokról. Utazásaiból rendszeresen küldött nekik képeslapokat, gondosan ügyelve, hogy mindketten ugyanannyit kapjanak. A most említett levelezőlap szövegéből láthatjuk, hogy a pár évvel idősebb Sándor milyen következetesen hangsúlyozza az „öcsém" és a „bátyád" közötti korkülönbséget. 8. Január 20: Kritika a Vasárnapi Újság 1907. évi 3. számában az Ábel és Eszterről. Ezt a regényét Gárdonyi 1904 novemberében írta és először az Új Időkben olvashatták 1905. január 1-től kezdve 16 folytatásban. Könyvalakban két év múlva, az általunk most elemzett 1907 elején jelent meg Singer és Wolfner budapesti kiadónál. A Vasárnapi Újság hivatkozott száma kritikát közöl a regényről és ugyanaz a szám az Irodalom és Művészet rovat végén, Új Könyvek cím alatt külön is hírt ad a Gárdonyi mű megjelenéséről. A bírálat összesen 64 sor. Az elején megemlíti, hogy a könyv központi kérdése a „bírás vágyát kizáró lelki szerelem", amely problémának Gárdonyi már a Hatalmas harmadikban is megpróbált közelébe férkőzni. Ezután ismerteti a regény tartalmát és azt a véleményét fejtegeti, hogy „Gárdonyi rápazarolja elbeszélő művészetének minden erejét, stíljének finom árnyalását, nemes plasztikáját, hangulatkeltő erejét, lelkének lírai együttérzését, szemléletének rendkívül friss megelevenítő képességét, - még sem bírja a témát s alakjait sem elhitetni, sem rokonszenvessé tenni. Különösen Ábelre áll ez, aki igen érzelmes, becsületes gondolkozású ember, de annyira nincs benne férfiasság, hogy az egész regénynek alig van egy mozzanata, amelyben önálló, aktív tettre volna képes ..." Gárdonyi а férfiasság szót tintával rajzolt kereszttel jelölte meg és a szöveg alá ezt a véleményét írta: „Tehát férfiatlan férfi karaktert nem szabad az írónak festenie. Oh te tanár!" A határozottan és késedelem nélkül rögzített ellenvélemény kétségtelenül felháborodás eredménye. Gárdonyi a regény főhősének saját gondolatait adta, a saját felfogásából indult ki, így nagyon jól tudta, hogy van ilyen férfijellem. Később keletkezett 35* 547