Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

Tehát, Bugyi jellegzetes kertes település kis határral (8276 kh.). A lakosság gazdálkodásában a rét-kaszáló jelentősége volt a kiemelkedő. Jól igazolja ezt a református lelkész birtokstruktúrája is, amelyet a tagosítás végrehajtásakor, 1867-ben mértek ki részére:

89 hold D-öl Lelkész Úr lakása tészen - 349 Kertye - 266 Lelkész Úr Szérűs kertye - 615 Füves kertye 4 581 Káposztás kertye - 533 Külső szátó földei 29 765 Kaszálója és legelője 38 412 őszesen 73 h 1104 D-öl, azaz 55,44 katasztrális hold földterület. 5. Összegzésképpen szükséges hangsúlyoznunk, hogy a településrendszerek funkcionális megosztottságában döntő szerepet játszik a földrajzi környezet, amely alapvetően meghatározza a gazdálkodás struktúráját is. Következésképpen, a kertesség kérdése is e két meghatározó tényével kapcsolható össze. Az Alföld viszonylag sík, vízjárta, szelíd kiemelkedésekkel tagolt területén szükségszerűen alakult ki a kertesség: a helység megtelepülésekor a lakóházaktól elkülönültek a gazdasági terek, a kertek, amelyek helyigénye nagy volt (szérű, rakomány, akol, istálló, szín helye), nem tartozhatott össze a házzal, mivel ezáltal lehetetlenné vált volna a zárt településszerkezet, szórványjellegűvé alakult volna a település. A hegyvidéki, dombsági tájakon az a helyszükséglet másként mutatkozott meg: pajtákban csűrökben tárolták a gabonát, s ott is csépelték el, s maga az építmény egyben a rakományok tárolására is szolgált. A korlátozott megtelepülési lehetőség (folyóvölgy pl.), s a lakóház és gazdasági épületek kisebb helyszükséglete, a szalagtelkek kialakulásának kedvezett, s ha a gazdasági épületek (csűrök) el is különültek a lakóháztól, abban a földrajzi környezet a meghatározó tényező, mivel a víz közelébe épült lakóház telkén már nem férhettek el. Az alföldi kertes települések struktúráját az állattenyésztő jelleg határozta meg, jóllehet, a korai időszakban az övezetességre a védelem szükséglete is magyarázatot ad. À XIX. század közepi tagosításig a jószágtartás elsődlegessége határozta meg a gazdálkodás jellegét: a határbeli mezei kertek, szállások, de a központ szélén kialakult kertségek funkciója is annak szolgálatában állott. Jól igazolja ezt Bugyi példája is. Az alföldi táj jelleg, s a gazdasági struktúra minősége, nevezetesen az állattenyésztés fontossága ad magyarázatot a kertesség létezésére. Ilyen értelemben analógiaként említhető fel a nomád népek aulas települése, mint amely megerősíti azt a tényt, miszerint etnikumtól, időtől függetlenül, az azonos ökológiai és ökonómiai feltételek között jöhet létre hasonlójellegű települési struktúra. 89. PML IV. 165. 13. Bugyi Úrb. peres ir. 1867. 52