Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)

tárgy titkát közösen próbálták megfejteni, addig míg az végérvényesen el nem pusztult a kezük között. Ezt egész életére megjegyezte. Felidéződnek gimnazista éveinek emlé­kei, osztálytársai, akik valamilyen módon szerepet kaptak érdeklődésének alakulásá­ban. Nyáry Albert egészen romantikus történetet kerít Pintér Sándor néprajzi érdeklő­désének kialakításához. Szerinte az apja oltotta bele az érdeklődést. Pl. a már serdülő fiút „rábízta egy kiérdemült kapcabetyárra, aki elvezette a Mátra legrejtettebb zugaiba s heteken át mutogatta neki a pásztorok, meg a betyárok külön érdekes világát". 36 S fel-felvillan egy-egy arc a nógrádi palócok közül is. Feltűnik Etesről Vera anyó, akit sokan boszorkánynak tartottak, pedig csak mély természetismerete alapján szer­vezte az életét. Eszébe jut egy öreg paraszt, akit még Litkén hallgatott meg megyei es­küdt korában, s akitől érdekes nyelvészeti adatokat szerzett. Az első mesét gyermek­ként még egy „Király Judi nevű agg hajadontól" hallotta, de Varga István nevű szécsé­nyi szomszédjától is tudott gyűjteni. Mesélt neki a nyolcvan éven felüli „Ferkó bátya" a házról házra kolduló öreg csordás is. 37 A mesegyűjtés egyébként is a legkedvesebb területe volt munkájának. „Száz és száz mesét hallgattam meg" - írja, s ha megtudta, hogy valahol egy mesemondó él, nem mulasztotta el felkeresni és kikérdezni őt. De ugyanilyen módon rögzítette a földrajzi neveket és a helyi mondákat is. A szé­csényiek között ma is élő mondák a Kőkapu, a Kerekdomb és Szent György városáról az ő könyvében jelentek meg először. 38 Ez utóbbinak a gyűjtését így mondja el: „így beszélte el nekem egy szécsényi lakos, 95 éves takács mester, név szerint Parditka István, s hozzátette, hogy ő ezt a 105 éves ko­rában elhunyt édes atyjától még gyermekkorában hallotta igen sokszor emlegetni." 38 Válaszunk harmadik része személyiségének és mentalitásának sajátosságaira vo­natkozik. Korábban is hoztunk rá idézeteket, milyen szerényen ítélte meg munkássá­gát. Mindvégig tisztában volt felkészültségével, korlátaival, kutatásainak gyengeségei­vel. Egy helyütt „falusi régésznek" nevezi magát, máskor így ír: „ismeretlenségbe tör­pült kicsiségem". Nem szeretett vitázni, főleg nem személyeskedően. Egy vitáját ismer­jük csak, amelyet 1910-ben folytatott a Szécsényi Hírlap hasábjain, öreg ügyvéd barát­jával Révay Sándorral a Kerekdomb leleteiről, történetéről. Ám ez a vita is inkább egy­fajta ismeretterjesztés, mintsem két botcsinálta tudós durva összecsapása. (Nyáry Al­bert szerint a népmesék körül volt egy vitája Katona Lajossal s ebben ő lett a vesztes.) 39 Nemcsak ez a szerénység emeli ki őt kortársai közül, hanem kutatói mentalitása is. Nem idegen jelenség ez a századvégi Nógrád megyében. Elég csak Szontagh Pálra, vagy éppen Nagy Ivánra gondolnunk. Utóbbi tevékenységének egyes elemei megegyeznek Pintér Sándoréval, de természetesen minőségileg más fokon. Ám mégis elgondolkoztató az azonosság. S még inkább az, hogy milyen kevesek azok, akik ilyenre vállalkoztak, ámbár megtehették volna anyagi helyzetük alapján. A századvégén kibontakozó múze­umalapítási mozgalmak alapja az a felismert gondolat volt, hogy a nemzet csak úgy fej­lődhet tovább, ha tisztában van saját értékeivel. Múltjának nemcsak históriáit, de tár­gyait is meg tudja őrizni. Voltak, ahol ezt a gondolatot tudták intézményesíteni. Voltak, ahol csak egy-egy ember példája és tevékenysége igazolta; egy nemzet jövője múltján alapszik, s csak az azt ismerő és vállaló ember képes együtt gondolkodni-haladni korá­nak eszméivel, áramlataival, beépíteni mindazt nemzetébe, ami körülötte a világban jó, értékes, hasznos. Ilyen ember volt Pintér Sándor szécsényi ügyvéd, szülőföldjének, népének, a palócoknak mély érzelmű szülöttje és a maga módján hű krónikása. 36*. PINTÉR Sándor 1897a. 40-41., NYÁRY Albert 1915. 162. 37. PINTÉR Sándor 1891 a. 11., 7., 1880. 63., 1897 a. 12. 38. PINTÉR Sándor 1897. 39. RÉVAY Sándor 1909-1910., PINTÉR Sándor 1910., NYÁRY Albert 1915. 163. 409

Next

/
Oldalképek
Tartalom