Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)
tárgy titkát közösen próbálták megfejteni, addig míg az végérvényesen el nem pusztult a kezük között. Ezt egész életére megjegyezte. Felidéződnek gimnazista éveinek emlékei, osztálytársai, akik valamilyen módon szerepet kaptak érdeklődésének alakulásában. Nyáry Albert egészen romantikus történetet kerít Pintér Sándor néprajzi érdeklődésének kialakításához. Szerinte az apja oltotta bele az érdeklődést. Pl. a már serdülő fiút „rábízta egy kiérdemült kapcabetyárra, aki elvezette a Mátra legrejtettebb zugaiba s heteken át mutogatta neki a pásztorok, meg a betyárok külön érdekes világát". 36 S fel-felvillan egy-egy arc a nógrádi palócok közül is. Feltűnik Etesről Vera anyó, akit sokan boszorkánynak tartottak, pedig csak mély természetismerete alapján szervezte az életét. Eszébe jut egy öreg paraszt, akit még Litkén hallgatott meg megyei esküdt korában, s akitől érdekes nyelvészeti adatokat szerzett. Az első mesét gyermekként még egy „Király Judi nevű agg hajadontól" hallotta, de Varga István nevű szécsényi szomszédjától is tudott gyűjteni. Mesélt neki a nyolcvan éven felüli „Ferkó bátya" a házról házra kolduló öreg csordás is. 37 A mesegyűjtés egyébként is a legkedvesebb területe volt munkájának. „Száz és száz mesét hallgattam meg" - írja, s ha megtudta, hogy valahol egy mesemondó él, nem mulasztotta el felkeresni és kikérdezni őt. De ugyanilyen módon rögzítette a földrajzi neveket és a helyi mondákat is. A szécsényiek között ma is élő mondák a Kőkapu, a Kerekdomb és Szent György városáról az ő könyvében jelentek meg először. 38 Ez utóbbinak a gyűjtését így mondja el: „így beszélte el nekem egy szécsényi lakos, 95 éves takács mester, név szerint Parditka István, s hozzátette, hogy ő ezt a 105 éves korában elhunyt édes atyjától még gyermekkorában hallotta igen sokszor emlegetni." 38 Válaszunk harmadik része személyiségének és mentalitásának sajátosságaira vonatkozik. Korábban is hoztunk rá idézeteket, milyen szerényen ítélte meg munkásságát. Mindvégig tisztában volt felkészültségével, korlátaival, kutatásainak gyengeségeivel. Egy helyütt „falusi régésznek" nevezi magát, máskor így ír: „ismeretlenségbe törpült kicsiségem". Nem szeretett vitázni, főleg nem személyeskedően. Egy vitáját ismerjük csak, amelyet 1910-ben folytatott a Szécsényi Hírlap hasábjain, öreg ügyvéd barátjával Révay Sándorral a Kerekdomb leleteiről, történetéről. Ám ez a vita is inkább egyfajta ismeretterjesztés, mintsem két botcsinálta tudós durva összecsapása. (Nyáry Albert szerint a népmesék körül volt egy vitája Katona Lajossal s ebben ő lett a vesztes.) 39 Nemcsak ez a szerénység emeli ki őt kortársai közül, hanem kutatói mentalitása is. Nem idegen jelenség ez a századvégi Nógrád megyében. Elég csak Szontagh Pálra, vagy éppen Nagy Ivánra gondolnunk. Utóbbi tevékenységének egyes elemei megegyeznek Pintér Sándoréval, de természetesen minőségileg más fokon. Ám mégis elgondolkoztató az azonosság. S még inkább az, hogy milyen kevesek azok, akik ilyenre vállalkoztak, ámbár megtehették volna anyagi helyzetük alapján. A századvégén kibontakozó múzeumalapítási mozgalmak alapja az a felismert gondolat volt, hogy a nemzet csak úgy fejlődhet tovább, ha tisztában van saját értékeivel. Múltjának nemcsak históriáit, de tárgyait is meg tudja őrizni. Voltak, ahol ezt a gondolatot tudták intézményesíteni. Voltak, ahol csak egy-egy ember példája és tevékenysége igazolta; egy nemzet jövője múltján alapszik, s csak az azt ismerő és vállaló ember képes együtt gondolkodni-haladni korának eszméivel, áramlataival, beépíteni mindazt nemzetébe, ami körülötte a világban jó, értékes, hasznos. Ilyen ember volt Pintér Sándor szécsényi ügyvéd, szülőföldjének, népének, a palócoknak mély érzelmű szülöttje és a maga módján hű krónikása. 36*. PINTÉR Sándor 1897a. 40-41., NYÁRY Albert 1915. 162. 37. PINTÉR Sándor 1891 a. 11., 7., 1880. 63., 1897 a. 12. 38. PINTÉR Sándor 1897. 39. RÉVAY Sándor 1909-1910., PINTÉR Sándor 1910., NYÁRY Albert 1915. 163. 409