Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)

műve, amelyet már igen korán, 1880-ban megjelentet A palócokról címmel. (Ez azért is szokatlan, mert résztanulmányai csak jóval később láttak napvilágot a szaklapokban.)

29 A könyv valóban monografikus igényű. Sok mindenről ír, de sajnos nem elég részletesen. Sok mindent állít, de legtöbbször nem bizonyít. Sok mindent kijelent, de legtöbbször nem írja meg, mire alapozza azokat. Mégis értékes mű, elsősorban a leíró részletei miatt, amelyek mindmáig használhatóvá teszik. Fejezetei: Bevezetés. Megindokolja témaválasztását, s elsősorban Hunfaly Pál, Jerney István, Horváth István munkáit említi, mint amelyek kutatásai eredményeinek megírására késztették. A palócok lakóhelye és száma. Pintér Sándor minden más korábbi szerzőnél több palóctelepülést ír össze Nógrád, Heves, Gömör és Borsod vármegyében. Nógrád megyében 76 községben 57 131, Gömör megyében 29 községben 19 353, Heves megyében 35 községben 32 880, míg Borsod megyében 10 községben 10 960 palóc élt. Sajnos a számuk egyre fogy, állapítja meg, aminek elsődleges oka a telekaprózódásból származó megélhetési gond, a sovány életmód mellett a túlzott alkoholfogyasztás, az elvándorlás, az endogámia okozta rendellenességek, az ipartelepítés szülte nemzetiségi fölény, amely elnyeléssel fenyegeti a palóc őslakosságot. A palóc ház tűzhelye. Azaz a palóc ház részletes leírására vállalkozik ebben a fejezetben, bár meglehetősen felszínesen. A palócok családi belszervezete. A fejezet első részében a „had" felépítését elemzi, majd a család megélhetési lehetőségeit és szokásait vizsgálja. A palócok ősi vallásának nyomai. Valójában azokat az elemeket mutatja be, amelyek a kereszténység előtti pogányszokások továbbélését jelentik, s jól kimutathatók a mindennapi élet gyakorlatában is. (Állatok, növények, természeti jelenségek, nap, tűz stb. és a hozzájuk fűződő képzetek.) A palócok nyelvéről. Sorra veszi azokat a különbségeket, amelyek a „palóc és a magyar nyelv" között érzékelhetők (hangképzés, ragozás, mondatszerkesztés stb.). Valóságos varázslatnak s megfejthetetlen titoknak tartja a palóc ember azon képességét, hogy „kötőszók nélkül órahosszig beszélni képes". A palócok meséiről. Számára a mesék egy nép hőskölteményei. De ezeket csak úgy lehet hitelesen rögzíteni, ha az ember közöttük él. ő maga is sok száz mesét gyűjtött már, de ha akárhányszor le akarja írni, soha nem sikerül pontosan visszaadni a hallottakat. Csak halovány másolata lesz az eredetinek. Ebben a fejezetben is közread egy mesét. A palóc nép költészetéről. Minden különösebb elemzés nélkül eredeti anyagokat közöl az alábbi csoportosításban; balladák, románcok, szerelmi dalok, katona- és betyárdalok, tréfás versek, bölcsődalok, játékdalok. Egy pár szó a palócok csillagtudományáról is. Valóban csak pár szó, néhány hiedelmet mond el, amit pásztoroktól gyűjtött. A palóc nép megfigyelése régészeti szempontból. A régészeti leletek és a palócok viseletének, tárgyainak díszítését veti össze, keresve az azonosságokat, s ezzel a bizonyítékokat az ősi letelepedéshez és folyamatos itt-éléshez. A palócok némely helyneveiről. Heves és Nógrád megyei dűlőneveket és földrajzi neveket közöl. A palócok ruházatáról. Aggodalmát így fejezi ki; ha egy nép kivetkőzik viseletéből, eldobja magától a nemzethez tartozás egyik legfontosabb szimbólumát. Ez pedig már megindult a palócok között. Befejező rész. Itt foglalja össze elképzelését a palócok eredetéről, amely szerint a palócok már a honfoglalás előtt itt éltek, s „valószínű az, hogy a három törzsre oszló népcsalád, mint skytha-hun-avar maradvány, már a honfoglaló magyarok által, mint baromtenyésztő, s földmívelő nép, jelenlegi lakóhelyeiken találtatván a honfoglalás könnyítéséhez hozzá járultak és mint lényegében, a magyarral egy nyelven beszélők s vérrokonok - s mint talán már élőbbről keresztények is, az államalkotó magyarokkal mindjárt az első században nemzetestté olvadtak ..." 29. PINTÉR Sándor 1880. (AZ előbbi idézetek a kötet bevezetéséből származnak.) 406