Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)

Pintér Sándort, a jeles fiskálist, aki egy életen át turkált, kotorászott (nem a zsebekben mint a többi ügyvéd) a múltjukban, a nyelvemlékeikben, meséikben, s írásokba rakva olyan híressé tette a palócokat, hogy még talán Pesten is tudnak róluk. Nem akarta vállalni a mandátumot, okul vetve hogy nagyot hall, de a palóc feőszolnok megvigasztalta eő keméet; ahol kétszáz néma találtatik, elfér ott lelkem, tens uram, egy siket is."

8 Évtizedek alatt egyfajta tudományos műhelyt hozott létre házában. Szécsénybe kerülésétől kezdve folyamatosan jelen volt a megyei lapokban publikációival. Nemcsak régészeti és néprajzi cikkeire gondolunk, amelyekről később írunk, hanem egyéb más jellegű írásaira is, amelyek között van történeti jellegű éppúgy mint statisztikai, vagy éppen politikai. Néhány példa. 1881-ben Szécsény városát mutatta be a legújabb statisztikai adatok szerint. Pár év múlva egy megyei ellenzéki lap indulása adott alkalmat neki egy kis csipkelődésre. A Nógrádi Függetlenség - amely mindössze egy számot élt meg - csak a nevében volt politikai irányú, valójában egy személyeskedő kis tákolmány. Joggal írhatta Pintér Sándor a lapról; „minden mondata politikai-érzék nélkül ügyvédi formába öntött replika, gúnyolódás és még gyanúsítás is". Más írásainak alapját a gyűjteményeiben őrzött oklevelek, tárgyak adták. így pl. cikket írt „Nógrád az Árpád-házból származó királyok korában" címmel, illetve egy másik lapban „Losoncz az Árpád-házból származó királyainak idejében" címmel.

9 Ezek inkább forrásismertetések, mint önálló tudományos szellemi termékek, de mindenesetre mutatják azt a sokrétűséget, amely mindvégig jellemezte érdeklődését. De nemcsak írásaiban volt jelen a megyei közművelődésben, lakóhelyén gyakorta tartott népszerűsítő előadásokat, amolyan szabadegyetem mintájára a különböző helyi egyesületek felkérésére. Nem csodálkozhatunk tehát akkor, ha megtudjuk, milyen sokan látogatták meg otthonában a magyar tudományos élet korabeli alakjai közül. Mindenekelőtt a kastély és az uradalom tulajdonosával, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójával, Pulszky Ferenccel állt kapcsolatban. De járt nála Reiszig Ede és Vende Aladár is, amikor a megyei monográfiát szerkesztették, s a gyűjteményéből kértek adatokat. 1911-ben Zemplényi Árpád kereste fel a palóc népmesékről adatokat gyűjteni.

10 A névsor még folytatható, és folytatódik is, majd a későbbiekben. (Nem szólva arról, hogy az 1891-ben létrejött Nógrád Vármegyei Múzeumi Társulat alapító tagjaként felerősödött tudományszervező szerepe a megyében. Később tagja lett a Vármegyei Monográphia bizottságnak is.) E számos kötelezettséggel is járó közéleti, tudományos és természetesen szakmai elfoglaltság jóvoltából Pintér Sándor évtizedek alatt mind vagyonában, mind erkölcsi tekintélyében megerősödött. Nem szerepjátszás, hanem kezdettől meglévő tulajdonsága volt az a nagyvonalú jótékonyság, amely egész életére kihatott. Nem is pontos ez a kifejezés, hiszen nem úgy jótékonykodott, ahogyan néhányan, akik a pénzükért veszik - vennék meg a társadalom elismerését, hanem a már meglévő közösségi elismerés birtokában a szó szoros értelmében mindenét a köz javára fordította. Hivatalosan a végrendeletében, de még életében is. Az adományok igen sokrétűek. Van közöttük templomi zászló, amelyet a helyi gazdák adtak ugyan, de a testvére hímezte ki. (Jelmondata: „E zászló alatt munkánkkal tisztelve szeressük édes magyar hazánknak földjét.") A zászló adományozási ünnep 8. NLHH 1902. jan. 5. 9. NLHH 1881. jan. 30. (Itt jelent meg írása a Nógrádi Függetlenségről.) Uo. 1890. aug. 17. Uo. 1893. dec. 3-dec. 17. 10. SZH 1910. nov. 18. Uo. 1911. jún. 9. 398