Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)

Praznovszky Mihály „A TŐRŐL SARJADT PALÓC" (Vázlat Pintér Sándorról) „A Szécsényi Takarékpénztár Részvénytársulat szomorúan tudatja, hogy elnöke és igazgatósági tagja, Pintér Sándor ügyvéd, ezen pénzintézet alakításának kezdeményezője, 38 esztendőn át ügyvédje, s jegyzője, a zichi és vásonkeői gróf Zichy-család divényi senjorális hitbizományi Uradalmának két évtizeden keresztül ügyésze, volt országgyűlési képviselő, tudományos és szépirodalmi író, az etnographiai, anthropológiai társulatok alapító, a kir. magyar természettudományi, magyar történelmi stb. társulatok rendes tagja, a Szécsényi szent Ferenc-rendü Szerzet syndicusa, életének 74. évében Szécsényben folyó hó 17-én reggel 8 órakor örök álomra szenderült."

1 Látszólag szokványos gyászjelentés ez, amelyet a szécsényiek kedvenc lapjukban megpillantottak 1915 januárjának első heteiben. Nekünk azonban kissé szokatlannak tűnik, hogy egy pénzintézet ad ki nekrológot a korabeli Nógrád megye egyik érdekes, mi több, jelentős alakjáról, akinek hivatali elfoglaltsága mellett leginkább a tudományok művelése és az ismeretek közzététele volt a szívügye. Ám Pintér Sándor megítélésével nemcsak az utódoknak, de a kortársaknak is gondja volt. Mi sem jellemző rá, hogy a jelzett hírlap közölt ugyan a címoldalon egy másik búcsúztatót, de adatait egyszerűen és bevallottan a Pallas lexikonból vette át. A szerkesztő megelégedett néhány frázis leírásával, midőn az elhunyt érdemeit emlegette; „Szeretett bennünket, mert vér volt a vérünkből, és mert tudta, hogy mi is szeretjük őt." Majd: „Siratjuk ezt a nagyszerű embert és büszkélkedünk vele. Siratjuk, mert elveszítettük; büszkélkedtünk, mert a mienk." Ma már azonban többet tudunk róla, mint ez a pár közhely. Érdekes ugyan biográfiája is, de méginkább érdekesek a tudomány számára autodidaktaként végzett kutatásai. S ha ezekből nem is lehet kizárni néha még a dilettantizmust sem, s ha elmélkedéseit, hipotéziseit túl is haladta az idő, ám leíró, adatgyűjtő, leletmentő tevékenysége jelenleg is számon tartott. Számunkra viszont még értékesebb az a magatartás, amelyet ő Nógrádban évtizedeken át képviselt, s amely ma is figyelemre méltó, ha ugyan nem példának állítható. Most nem az a célunk, hogy teljes életrajzot állítsunk össze, de néhány adatot mégis ismernünk kell róla egy bővebb lexikon szócikk terjedelemben.

2 1841-ben, március 17-én született Etesen. Apja kántortanító volt. Bár konkrét adataink nincsenek a család életéről, de ismerjük, hogy egy falusi kántortanító milyen körülmények között élt-élhetett egy kis palóc faluban. Egy lánytestvéréről tudunk, Eleonóráról, aki vele együtt élt Szécsényben és ott is halt meg 1910. október 4-én. 1. SZH1915.jan. 21. 2. SZH 1980. 1.68-91. 395