Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Barna Gábor: Fogadalmi tárgyak (offerek) magyar búcsújáróhelyeken

részüket a templom falain, vagy a templom kincstárában, múzeumában elhelyezik, tárgyakban megnyilvánuló „mirákulumos könyvnek" is tekinthetjük őket, hiszen a kegyhelyekhez fűződő szóhagyományok az egyes tárgyakhoz kapcsolódó csodás eseményeket, vagy egy részüket ismerik, éltetik. Tanulmányunkban elsősorban az identifikációs tárgyak körére vagyunk figyelemmel, ezek adományozási szokásait, földrajzi elterjedését, funkcióit vizsgáljuk meg a magyar búcsújáróhelyeken, nem említve a tárgyak más körét, mint pl. a votív képeket. A régebbi magyarországi szakirodalom áldozati szobrocskának, az újabb pedig offernek nevezi azokat a különböző méretű és formájú szobrocskákat, amelyek elsősorban viaszból, nemesfémekből, ritkábban vasból és fából készültek. Kegyhelyen történő árusításuk, vásárlásuk és felajánlásuk szoros kapcsolatban van a népi orvoslással, mint erre már VAJKAI Aurél is felhívta a figyelmet a dunántúli búcsújáróhelyekkel kapcsolatban.

4 A kutatók egy része német eredetű jelenségnek tartja.

5 A német eredetre utalhat, hogy a legtöbb búcsújáróhelyen (pl. Baranyában, Bácskában, Buda környékén) elsősorban német lakosság használta, a magyarok és más nemzetiségűek kevésbé, s hogy a század elején elsősorban Vas, Zala, Baranya, Pest és Bács megye németlakta területeiről írták le.

6 Az áldozati szobrocskáknak sem találták sokáig a magyar nevét. Mindez az idegen eredetre utal. Az eltelt évtizedek azonban az egész történeti országterületen kimutatták az offerek használatát s magyar megnevezései is előkerültek. E körülmény inkább azt sugallja tehát, hogy a jelenség főleg a búcsújárás XVIII. századi fellendülésével terjedhetett el országszerte, s ebben a folyamatban valószínűleg nagy szerepet játszottak az akkor hazánkba beköltöző német telepesek, mint a szokás elterjesztői. A Máriacellbe látogató magyar búcsúsok már régtől fogva megismerkedhettek az offerekkel, maguk is vittek oda. Az alsóőriek fogadalmi ajándékai között a helyben vásárolt viaszofferek is szerepeltek. Ezen kívül ékszereket, a nők hajfonatokat, menyaszszonyi koszorújukat, pénzt ajánlhattak fel a celli Szűzanyának.

7 A máriacelli kincstár tárgyai között számos, magyar urak által felajánlott nemesfémből készült offer, tárgy látható, ezeket a magyarországi búcsúsok mindig megnézték. A máriacelli útikönyvek is részletes leírást adnak róluk.

8 Az 1940-es, 1950-es évekre visszaemlékező alsóőri magyar búcsúsok csupán ember alakú viaszofferekről beszélnek. Pinkakertes búcsújáróhelyén azonban, az egykori Nyugat-Magyarországon, az emberi kezek, lábak mellett, lovak, tehenek viaszszobrai láthatók, mint a felépülés, gyógyulás utáni hála kifejezői.

9 A viaszofferek megtalálhatók voltak századunk elején, a nyugati végeken még Rőtfalu, a velemi Szent Vid-templom, Rönök, Celldömölk, Vasvár búcsújáróhelyein is. Emberalakok mellett mindenütt árultak állatfigurákat: tehén-, ló-, ökör-, disznóformát is.

10 Sümegen a felajánlott viaszofferekbe pénzt is nyomtak, s az oltár háta mögött helyezték el. Több búcsújáróhelyünkön századunkban már nem tudnak viaszoffer-ajándékozásról, ám a kegyhely kincstárában meglévő arany, s főleg ezüst tárgyak az ajándékozás korábbi meglévő gyakorlatáról tudósítanak. 4. VAJKAI Aurél 1942. 135-139. 5. BELLOSICS Bálint 1908. 96-97. 6. BELLOSICS Bálint 1908. 97-98. 7. FARKAS József 1983. 16. ; Posch Mária gy. 8. Ursprung und Geschichte ...é.n. 18-30.; RODLER, Gebhard 1929. 9. Burgenländisches Jahrbuch 1978.32. 10. KÁRPÁTI Kelemen 1905. 43-46. 368