Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén
tartották a naponta csordára járó fejősmarhát, igáslovat, sőt télire a juhokat is odaterelték be, de más mezőgazdasági munkát is végeztek ott (pl. nyomtatás), s a jól trágyázott kertföldben növényeket is termesztettek. A határ távoli részein, s a pusztákon hasonló gazdasági szükségletek hívták életre a mezeikerteket, szállás-tanyákat; ott telelt a rideg jószág, de az állattartó funkciók mellett földművelő jelleggel is bírt. A funkcionálisan megosztódott, kertes települések leglényegesebb tényezője a település módja, azaz az, hogy a síkságon viszonylag akadálymentesen mehetett végbe a település kifejlődése, nem voltak akadályozói a „természetes kertes formáció" kialakulásának. Sem a kezdeti, sem a későbbi időszakban, nem akadályozta földesúri akarat, s nem ellenkezett a kötött határhasználat rendszerével sem. Mint hangsúlyoztuk is, a korai időszakból nem állnak adatok rendelkezésünkre, hogyan nézett ki valójában egy alföldi falu szerkezete, ennek megállapítására csupán a XVII. századtól van lehetőség. Az alföldi helységek zöme elpusztult a török hódoltság korában. Amelyek megőrizhették épségüket, azok települési rendje kötetlen volt, akárcsak a XVII. század végétől újratelepülő helységeké: ki-ki igényének megfelelően spontán, vagy a mezővárosi magisztrátus jóvoltából kaphatott házhelyet, rendszerint nem mérnökileg kimért utcahálózatban, hanem összevissza, arra megfelelő helyen s külön foghattak fel földet az aklok, istállóskertek számára is, a település peremén. Jól igazolja ezt Bugyi példája is, amely falu elpusztult a török hódoltság korában (az 1590. évi török defterben még népes helységként szerepel, 5 de a tizenöt éves háború idején elpusztult, s még 1690-ben is pusztán állott 6 ), csupán 1730 táján népesedett újra. 7 Később, az úrbéri pereskedés idején, 1824ben eképpen nyilatkoztak a bugyi jobbágyok: ,,a' szálas-Kertekre nézve bizonyos volna az, hogy azokat a' mostani gazdák és eleik a' Helység megszállása ólta folyvást bírják, azokban nagy munkával Istállókat, színeket, aklokat és más szükséges épületeket tettek, következőleg ezen Kertek a' K. Urbáriumnak behozásakor már a' Jobbágyoknak Urbarialis competentiájokba adattak ki... " 8 SZABÓ László a kertesség kérdését vizsgálva csoportosította az alföldi településeket. Rámutat arra, hogy a kertesség kialakulásában döntő volt a természeti környezet, de ott is kialakult ez a településszerkezet, ahol nem volt vízfolyás, távol helyezkedtek el tőle a falvak. E kertes települések természetes módon alakultak ki, a gazdálkodási struktúrának megfelelően, s rámutat arra is, hogy „eredeti képződmények". Eredetiek abban az értelemben, hogy évszázadokkal korábban, mégha nem is nomád örökségként, természetes módon alakult ki a kertesség, visszavezethetően a XIV. századig. 9 A mezővárosi településrendszer vizsgálata is erősíti azt a tényt, mégha konkrét adatokkal a XVI. századtól igazolható, hogy a határbeli üzemhelyek, a „kertek", mezeikertek is természetesen kialakult üzemszervezeti formának tekinthetőek (annál is inkább, mert a XV. századig nem léteztek a jobbágyság intézményének dologi formái, s a XVI. században pedig már nem merevedhetett meg a jobbágy telekszervezet, s következésképpen a települési struktúra sem), nem pedig a török hódoltság kora pusztításainak, vagy az azáltal kiváltódott népesség- és település-koncentrációnak következményei. 10 5. KÁLDY NAGY Gyula 1985. 159-160. 6. GALGÓCZY Károly 1877. 340-341. 7. Vö. WELLMANN Imre 1967. 278. 8. Pest megyei Levéltár (PML) IV. 165. 13. Bugyi úrbéri peres ir. 1824. 9. SZABÓ László 1986/a. ; SZABÓ László 1986/b. 460-461. ; vö. NÓVÁK László 1975. 10. NÓVÁK László 1986/a. 3* 35
