Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

Igen gyakori volt, hogy a summásgazda nagy bödön zsírral, több zsák ellopott liszttel tért haza. A disznót valamelyik cseléddel meghizlaltatta, akinek ezért fizetett. Indulás előtti héten titokban eladta a faluban a hentesnek. De mindegyik szakács igyekezett valamit összeszedni a közös élelmiszerből, amit a többiek elől eldugott. Ha ezt a rossz koszt miatt elkeseredett emberek felfedezték, visszavették és szétosztották maguk között, néha még meg is verték a szakácsot. Éppen ezért a tolvaj gazdasszony nem is mert a summáscsapattal együtt hazautazni, csak később ment utánuk. A tűrhetetlen élelmezés miatt gyakran szót emeltek. Az egerszalókiak pl. a rossz kenyérből küldtek haza a falujukba, ahonnan a községi bíró el is utazott a gazdaságba és fellépett a summások érdekében.

66 Ez azonban ritka volt, legtöbbször csak maguk között elégedetlenkedtek, könnyen megkapták a szakácsnőktől, hogy „ne finnyáskodj, otthon még ilyet sem ennél!" A rossz kosztot igyekeztek „kipótolni". Amikor már volt gyenge kukorica, elmentek este kukoricát lopni, s megfőzték a tanyán egy nagy kondérban. Cukorrépaszedésnél cukorrépát hoztak, amit a kemencében megsütöttek, ez volt az édesség. A legények vasárnap varjút, madarat szedtek az erdőben, amit vacsorára elkészítettek. Vasárnap csak délben főztek a csapatnak. Reggelire és vacsorára, aki vitt magával bográcsot, főzött magának. Esetleg valamelyik cselédtől kértek kölcsön egy főzőedényt. Az otthonról hozott száraztésztát készítették el sűrű levesnek, vagy paprikáskrumplit, illetve zsíron pirított tésztát, öhönt főztek.

67 Ha elfogyott a tészta, küldött utánuk a család. Fűszereket (sót, borsot, paprikát) vasárnap szereztek be a faluban a boltban. Legtöbb uradalom hitelkönyvet adott a summásainak, ebbe beírták amit vásároltak, s végelszámoláskor vonták le a bérükből. A felsőtárkányiak dzsamát készítettek vasárnap: az összemorzsolt, száraz kenyeret hagymás-borsos-paprikás zsíron megpirították, vízzel felengedték és sűrűre főzték. „Itthon meg nem ettük volna!" - mondják az adatközlők. Aki nem főzött, nyárson sütött szalonnát vasárnap is - vagy különösen a nők - elcserélték tejre a szalonnarészüket. Kalácsfélét, süteményfélét egyáltalán nem kaptak. A mátraderecskei summáscsapat gazdasszonyáról olvashatjuk csak, hogy szombaton vacsorára puffancsot (élesztővel dagasztott, nagyméretű, pogácsa formájú tészta) sütött a summásoknak.

68 Vasárnaponként egy-egy gazdaságban gyümölcs- és borárus kofák is megfordultak, de ez nem volt általános. A férfiak bementek a falu kocsmájába egy kicsit iszogatni, a hétköznapi robotot felejteni. A summások egyoldalú táplálkozását talán a következő summásnóta fejezi ki legjobban: „Ha bemének a bableves csárdába, A krumplileves ott mutogat magába. Köles kása veri össze bokáját, Sárgarépa fütyüli a nótáját. "

w 66. TANNER József 1961. 36. 67. Ezt az ételt az Alföldön tanulták a Mátra- és Bükkaljáról érkezett summások. A mindennapi táplálkozásukba nem épült be, summásételnek tartották, amit otthon csak elvétve készítettek. 68. MARUZS János 1986. 77. 69. ENA 1749-74. 292