Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

vagy lisztre. Esetleg felírták a benthagyott mennyiséget, és elszámoláskor a lisztet hazavihette.

58 Volt, ahol nem mérték ki az egy főre jutó kenyeret, ún. szabad kenyér járt. Ki-ki annyit vágott magának reggel, amit egész nap el tudott fogyasztani.

59 A személyenként kiadott élelmiszerrel mindenki maga gazdálkodott. Szalonna volt a reggeli, amit ha mód volt rá, nyárson megsütöttek. Nemcsak azért, mert így jobb volt, hanem, mert sóban pácolt, fehér, füstöletlen szalonnát kaptak, ami elég rágós volt, legtöbbször avas és kukacos, a rossz tárolástól. Az éhes gyomor mindent elfogad; kidobták a kukacot, és megették a szalonnát, mert nem volt más.

60 Aki nagyobb étkű volt, úgy osztotta be, hogy uzsonnára is jusson szalonna. Az asszonyok gyakran tejre cserélték a szalonnarészüket a tanyában a cselédekkel. Igyekeztek mennél többet spórolni. A szalonnából is gyakran küldtek haza az otthon maradottaknak, de a kenyér helyett kapott lisztből is. Különösen a summásidő vége felé gyakori volt, hogy sokan üres kenyeret vagy napon szárított vékony kenyérszeletet megfokhagymázva ettek, hogy több szalonnát tudjanak hazavinni. A faluban is számon tartották, ki mennyi szalonnát tett félre a családjának, annak nagyobb volt a becsülete. Ha a summásgazda gazdaságosan bánt a liszttel, hazautazás előtt a fennmaradt mennyiséget kiosztotta a summások között.

61 A főzőhely egy fedett, fészerszerű építmény, távolabb volt a szállástól, nehogy a szikra tüzet okozzon. Katlanban, nagy üstökben főzték az ebédet. A sütő-főző edényeket: üstöket, lábasokat, fakanalakat, sütőteknőt, sütőlapátot, szakajtót az ebédosztáshoz szükséges tálakat az uradalom adta az első napon, s a főszakácsnő vette át. A kenyérsütő-kemencék is itt helyezkedtek el. A főzést a gazdasszony, a főszakács irányította, ő mérte ki a nyersanyagokat, készítette fel az ebédet. Az élelmezés a summásélet legtöbbet emlegetett témája. Igen sok visszaélésre adott lehetőséget. A gazdasszony igyekezett mennél többet elvenni saját magának. De az uradalom is nagyon gyakran visszaélt a nyersanyagok minőségével. Dupla hasznot húzott abból, hogy az élelmezés a munkabér része volt, amit a saját maga termékeiből biztosított. A főintéző gyakran a több éve raktáron lévő termékeket is kimérte a szakácsnőnek, így a főzéshez kiadott főzelék, kása sokszor zsizsikes, a füstölt hús romlott, pondrós, a kenyér dohos lisztből sütött, nyúlós. Az étrend maga is egyhangú. Szinte egész héten bableves volt savanyúan, vacsorára édesen. Esetleg köles, borsó, árpakása, lencse vagy krumplileves váltja fel. Utána hetente kétszer valamilyen főtt tészta volt: legtöbbször krumplis vagy grízes tészta (csík vagy haluska), nudli. Máskor krumplifőzelék (majomfogó) vagy paprikás krumpli. Húst hétköznap ritkán kaptak. Kevés volt az a hely, ahol kétszer egy héten azt főztek volna. Legtöbbször csak vasárnap volt húsleves tésztával vagy gulyásleves. Amíg a télen elkészített füstölt húsból tartott, azt adták az étkezéshez. Ha ez elfogyott, akkor vágtak állatot. Legtöbbször a kényszervágott, beteg, kivénhedt ökröket adták a summásoknak, de ennek is a javát, a húsosabb részét a cselédek, kocsisok kapták. Az inas, rágós, szinte ehetetlen darabok jutottak a summásoknak. Sokszor vicceltek evés közben egymással, hogy „cselő Rigó!", mert ismerték, hogy melyik vén ökröt vágták le előző nap.

62 Sok helyen a vasárnapi ebéd birkahúsból készült. 58. KOÓS Imre I960. 53-54. 59. MARUZS János 1986. 77. 60. MARUZS János 1986. 77. 61. NEMCSIKPáll976.73. 62. MARUZS János 1986. 77. 290