Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Varga Marianna: Vászonruhák tisztítása az Ipoly mentén

közepén „csak egyszer mosták az ágyneműt, húsvét előtt". A múlt század második felétől már hathetenként „lúgzották kendervászon ágyneműiket, testi ruháikat."

6 A XIX. század első felében Mátraderecskén évente kétszer mostak, tavasszal és aratás után ősszel. A későbbiekben a vászonruhák mennyiségének növekedése megkövetelte, hogy gyakrabban mossanak, főképpen a nagy ünnepek - húsvét, búcsú, karácsony- előtt.

7 Ipolyvecén „körülbelül négyszer egy évben mostak". Meg volt szabva, hogy na most már lúgozzunk, mert jön a kapálás. Aztán: „na most már lúgozzunk, mert jön a kaszálás. Na most már lúgozzunk, mert jön az aratás. Karácsony előtt már nemigen lúgoztak, mert ha karácsonykor szárad a ruha a padláson, akkor abban az évben meg fog halni egy tinó, aminek a bőrét is a padláson fogják szárítani."

8 Aki a hagyományos alkalmakkor nem lúgozott, azt kinevették, megszólták érte. „Nem is volt az rendes asszony, aki nem lúgozott minden arravaló alkalommal. Egész csoportok voltak ilyenkor az Ipolyon. Vagy húszan is mostunk egyszerre."

9 Bizonyos meghatározott napokon nem szabadott mosni. Például pénteken, vagy nagypénteken és közvetlenül a nagy ünnepek előtt is tilos volt sok helyütt a mosás. Mátraderecskén „fekete héten nem volt tanácsos mosni, mert fekete maradt a ruha". „Virághéten jó mosni, akkor tiszta lesz a ruha." Itt általában hétfő volt a „dologkezdő" nap, ekkor áztatták, lúgozták a ruhát.

1() A mosáshoz kapcsolódó hiedelmek országszerte a tiltott napokra vonatkoztak." Kemencén, Bernecebarátin a Kemence, illetve a Cserna-patakra jártak az asszonyok mosni. Balassagyarmat parasztnegyedében, Drégelypalánk, Hont, Hugyag, Ipolyszög, Ipolyvece, Ludányhalászi, Nógrádszakai községekben az Ipolyra vitték a ruhát. A mosás előkészítéséhez tartozott a lúgzáshoz afahamu gyűjtése. Az ipolyveceiek szerint: „Akármilyen fának a hamuját föl lehetett használni mosáshoz, még a mák- meg a napraforgószárakat is."

12 Balassagyarmaton, őrhalomban ragaszkodtak az akácfa hamujához. A hagyomány úgy tartotta, hogy őrhalomban a múlt században mosás előtt néhány nappal kimentek az erdőbe és az egyik akácfát „körülkerítették" (helyfoglalás). A körvonalon belül leesett akácfaleveleket nem szedhette össze senki. A tulajdonjog biztosítása után azzal a nyugodt tudattal folytatta otthoni munkáját a gazdaasszony, hogy mire a mosásra kerül a sor, akácfalevél hamujából lúgozhat. A szokás elmaradt, de az akácfahamu ma is a legkedveltebb. „A pajtában gyűjtjük a jó hamut a főzéskor, a rosszabbat a trágyára öntözzük ki, azt nem tesszük el. Egy rossz fazikba gyűjtjük össze a hamut."

13 A munkaeszközök és a munkafolyamatok végzése az általunk ismertetett területen hasonlóak. A kender-, lenvászon, vagy már megkopott pamutos vásznat lúgozták. Az új pamutos vásznat, a gyolcsot, és a többi gyári anyagból készült öltözködési-háztartási és lakástextileket kéz között mosták, mivel ezeknek az anyagoknak ártott a lúgzás. A kimosott ruhákat a közeli patakban öblítették, „mert úgy a ruha frissebb, még a szaga is jobb". 6. MORVAY Judit 1956. 49. 7. KAPCZÁR Róza 1978. 61. 8. Adatközlő: Dobos Józsefné (sz. 1882), Ipolyvece. 9. Adatközlő: Dobos Józsefné (sz. 1882), Ipolyvece. 10. KAPCZÁR Róza 1978. 61. 11. MNLIII.645. 12. Adatközlő: Dobos Józsefné (sz. 1882), Ipolyvece. 13. Adatközlő: Ballá Ignácné, Hegedűs Ilona (sz. 1900), őrhalom. 266